Boskovits Miklós (1935–2011)

„Ha tehát nem veszek tudomást az esztétikailag alacsonyabb szintű művekről, úgy teszek, mint az a térképész, aki lehagyja a térképéről a dombokat és a völgyeket […]” Boskovits Miklós (Tátrai 2012, 6–7.)

Boskovits Miklós 2009-ben a ﬁrenzei egyetemen (a család archívumából). Végh János: In memoriam Boskovits Miklós. Ars Hungarica, 38. 2012. 3. sz. 378.

Boskovits Miklós a 12–15. századi itáliai festészet egyik legjelentősebb szakértőjeként vált ismertté Európában és Amerikában is. Bár élete nagy részét nem Magyarországon töltötte, számos módon kötődött tanszékünkhöz.

A kezdetek

Budapesten született, gimnáziumi tanulmányait a Török Pál utcai Képzőművészeti Szakk özépiskolában végezte festő szakon. Kiemelkedő tanulmányai ellenére elsőre elutasították a művészettörténeti tanszék felvételijén. 1954–1959 között tanult az egyetemen, legnagyobb hatással Vayer Lajos itáliai reneszánsz órái voltak rá. Mivel akkoriban az Országos Széchényi Könyvtárban egy olvasónál egyszerre csak két könyv lehetett, Boskovits mindig vitte magával évfolyamtársát, Végh Jánost, hogy négy könyvet olvashasson egyszerre.

Tanulmányai és munkájának kezdete

Boskovits már korán elköteleződött az későközépkor és a reneszánsz mellett, szakdolgozatát, majd később doktori disszertációját is ebben a témában, a reneszánsz perspektívakutatás elméletéről írja. Ezt követően bekapcsolódott az újonnan megnyílt Esztergomi Keresztény Múzeum képtárának feldolgozásába, és az arról készülő katalógusnak megírásába, amelyet később 1964-ben az ő szövegeivel adtak közre. Boskovitsnak a feladata közel ötven reneszánsz alkotás meghatározása volt, elődeihez, Genthon Istvánhoz és Gerevich Tiborhoz képest azonban egész más módon közelített ehhez a munkához. Már ekkor is sok kritika érte a túl szakmai, kizárólag a témában jártasak számára érthető bevezető- és katalógusszövegei miatt. Keresztény világszemléletéből kifolyólag nem kaphatott állandó munkát a Szépművészeti Múzeumban, ezért 1955–1966 között a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. Már pályája kezdetén számos tanulmány, összefoglaló, katalógus került ki kezei alól, ezek közül a legfontosabb az 1963-ban Botticelliről kiadott monográfia, akiről ő írt először magyarnyelvű publikációt. Kutatásai során igyekezett a tudomány számára eddig ismeretlen, úgynevezett kismesterek felkutatásával foglalkozni, akikre későbbi tanítványai csak mint „one of the Miklós Masters”-ként hivatkoztak.

Boskovits Miklós egyetemi éveiben. Fehér Ildikó: Boskovits Miklós (1935–2011). Enigma, 28. 2021. 109. sz. 91.

Az egyetemen

1965-től tagja a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának, mely az egyetem művészettörténeti tanszékén alakult meg – ennek keretében kezdett el az ELTE-n dolgozni. Kutatásai mellett 1967-ben tartott egy quattrocento szemináriumot. Sokat tartózkodott Olaszországban, s mivel az akkori politika nem vette jó néven, hogy annyit szeretne külföldön tartózkodni, ezért disszidált és 1968-ban olaszországi kutatóútjáról már nem tért vissza Magyarországra.

Disszidálás Olaszországba

Kiköltözése után kisebb ösztöndíjakkal és alkalmi munkákkal igyekezett megkeresni a kenyerét, 1970–1973 között egyetlen nem amerikaiként háromszor is elnyeri a Harvard Egyetem különleges egyéves ösztöndíját, mely segítette életkörülményeinek rendezését, és biztosította lakhatását. 1975-ben adták ki legjelentősebb könyvét, a Pittura fiorentina alla vigilia del Rinascimento, 1370–1400-t, mely a trecento késői szakaszának festészetét dolgozta fel. Ennek köszönhetően 1977-ben meghívják a coscenzai egyetemre tanítani, ahol elkezdi szerkeszteni a Dizionario bibliografico degli italianit, és később ő írja a Giottóra vonatkozó részeket. 1980-tól a milánói Università Cattolica művészettörténet tanszékének lesz a vezetője. Szerkesztője lesz továbbá az Arte Cristiana folyóiratnak, ahol a világ több híres gyűjteményének a katalógusát publikálja. Ő tanítja és képezi ki a ma az itáliai későközépkorral foglalkozó olasz tudósok többségét.

Boskovits Miklós dolgozószobájában a ﬁrenzei Kunsthistorisches Institutban, 2001 júniusában (Végh János felvétele). Laurence Kanter: In Memoriam: Miklos Boskovits. National Gallery of Art. January 2014. https://www.nga.gov/research/publications/memoriam-miklos-boskovits

Firenzében

Munkásságának csúcsán, 1995-ben kinevezik a firenzei egyetem művészettörténeti tanszék vezetőjének, ami hatalmas szakmai megbecsültségének bizonyítéka, hiszen ő volt az első és mindezidáig az utolsó, aki nem olaszként irányíthatta a tanszéket. Minden módon segítette a diákokat, szakdolgozókat, később ő vezette a doktori iskolát is. Oktatás mellett önkéntes szociális munkát is vállalt: börtönbüntetésüket töltő elítéltek oktatását végezte és vizsgáztatni is bejárt hozzájuk a börtönbe. Legnagyobb vállalkozása az 1930-ban indult Critical and Historical Corpus of Florentine Painting 30 kötetes sorozatának folytatása volt 1984-től: a korábban kiadott kötetetek bővítését és néhány újabb kötet szerkesztését végezte. Nagy szerepe volt az általa tanított, a magyar és a kelet európai diákok és kutatók támogatása: létrehozta a Fondo Amicizia alapítványt, amely ösztöndíjjal segítette őket, ezen kívül munkahelyet és kutatói és publikálási lehetőséget biztosított számukra. Kitartóan dolgozott azon, hogy az Uffizi modern művészönarckép-galériájában helyet kapjon Lakner László, gimnáziumi barátjának képe is, s később megírta a magyar önarcképekről szóló katalógust is.

Boskovits Miklós a firenzei intézeti dolgozószobájában. Magántulajdon. Fehér Ildikó: Boskovits Miklós (1935–2011). Enigma, 28. 2021. 109. sz. 93.

1989-ben az MTA külső tagjának választotta – székfoglalóját Giotto művészetéről tartotta. Magyarországon az egyetem diákjai csak 1994-ben hallhatták előadását a tanszéken. Boskovits már egyetemistaként nagyon lelkiismeretes, szorgalmas, olvasott, a nyilvánosságot kerülő ember volt. Hatalmas memóriájáért, inspiráló szellemi intellektusáért, a műalkotások iránti szenvedélyéért kortársai és diákjai egyaránt csodálták.

Boskovits Miklós válogatott írásai

A perspektíva kutatás kérdése a művészettörténeti irodalomban. Művészettörténeti Értesítő, 9. 1960, 177–191.
Botticelli. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállallata, 1963. (németül: Budapest, Corvina, 1964).
Pittura fiorentina alla vigilia del Rinascimento, 1370–1400. Firenze, Edam, 1975.
Offner, Richard: A critical and historical corpus of Florentine painting – The fourteenth century, elder contemporaries of Bernardo Daddi. Sec. 3, Vol. 2, Florence, Giunti, 1987. A new edition with additional notes and bibliography by Miklós Boskovits.
Arte in Lombardia tra Gotico e Rinascimento. Catalogo di mostra /Palazzo Reale. Milano, Fabbri, 1988, 9–49, 164–176, 182–185, 216–219, 224–225, 248–249, 268.
Early Italian painting: 1290–1470. The Thyssen-Bornemisza Collection. Collab. with Serena Padovani, London, Sotheby’ s Publ., 1990.
Italian Paintings of the fifteenth century: the collections of the National Gallery of Art. Systematic catalogue by Miklós Boskovits–David Alan, New York [etc.], Oxford University Press, 2003.
The mosaics of the Baptistery of Florence. (A critical and historical corpus of Florentine painting, Sec. 1, Vol. 2) Florence, Giunti, 2007.
The Master of the misericordia and Matteo di Pacino. Ed. Miklós Boskovits. (A critical and historical corpus of Florentine painting. Sec. 4., Vol. 9.) Florence, Giunti, 2011.

Felhasznált irodalom

Tátrai Vilmos: Előbb légy műértő, és csak aztán történész! Emlékezés Boskovits Miklósra. Új Művészet, 23. 2012. 2. sz.
Végh János: In memoriam Boskovits Miklós. Ars Hungarica, 38. 2012. 3. sz.
Serena Padovani Boskovits köszöntő levele a konferencia résztvevőihez. In: Boskovits Miklós és Magyarország. Emlékkonferencia a Budapesti Történeti Múzeumban, 2014. március 22. Ars Hungarica, 41. 2015. 3. sz.
Marosi Ernő: La vigilia del Rinascimento. Boskovits Miklós a magyar hagyomány és az egyetemes művészettörténeti problematika között. In: Boskovits Miklós és Magyarország. Emlékkonferencia a Budapesti Történeti Múzeumban, 2014. március 22. Ars Hungarica, 41. évf. 2015. 3. sz.
Prokopp Mária: Boskovits Miklós pályakezdése: az esztergomi Keresztény Múzeum és a Szépművészeti Múzeum itáliai kora reneszánsz táblaképei. In: Boskovits Miklós és Magyarország. Emlékkonferencia a Budapesti Történeti Múzeumban, 2014. március 22. Ars Hungarica, 41. 2015. 3. sz.
Végh János: Boskovits Miklós korai, Magyarországi évei. In: Boskovits Miklós és Magyarország. Emlékkonferencia a Budapesti Történeti Múzeumban, 2014. március 22. Ars Hungarica, 41. 2015. 3. sz.
Perneczky Géza: Egy fotóra. Enigma, 28. 2021. 106. sz.
Végh János: Egyetemi éveim, 1954–1961-ből. Enigma, 28. 2021. 106. sz.
Fehér Ildikó: Boskovits Miklós (1935–2011). „Emberek és nem frakkok” – A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai 7. (szerk.: Markója Csilla, Bardoly István). Enigma, 28. 2021. 109. sz.

Takács Rebeka