Frank János (1925–2004)

“Senki se legyen a saját lektora, önmaga szerkesztője. „A lap is műforma” – vallotta Gaál Gábor –, hát a kiállítás is az. Nem akarok én festők, szobrászok cenzora lenni, dehogyis, csak – ahogy a fodrász az egészséges szépszálú hajat – megfésülni a műtárgyanyagot. A rendezői színház is távol áll tőlem, szégyellném magam, ha szólószonátát komponálnék mások képeiből. Ki akarom viszont bontani mindazt, amit az alkotó mondani akart, sőt műveinek azokat az összefüggéseit is, melyek sajátjai, de eszébe se jutott, hogy megfogalmazza őket, még magában sem. A kiállítás igenis rászorul arra a »határozott vezérfonalra« határozott vezérfonalra [...]” Frank János (Tárlatok-Szertartások, 2006, 19.)

Frank János Banga Ferenc műtermében. Budapest, 1983. © Fotó: Makky György. In: Hornyik Sándor: „Frank János (1925–2004)”, Enigma, 28. 2021. 108. sz. 134.

Tanulmányai és múzeumi munkássága

Frank János művészettörténészként, kurátorként és újságíróként egyaránt jelentős szerepet vállalt a kultúra és a művészet fellendítésében egy politikai feszültségekkel terhelt időszakban. Fiatalkorában megjárta a bori munkaszolgálatot, hazatérése után építészetet tanult, de ezt a képzést hamarosan otthagyta. 1947-ben kezdte meg tanulmányait művészettörténet-muzeológia szakon az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem néven működő intézményben, amely 1950-ben vette fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevet. Frank gyakorlóévét a Szépművészeti Múzeumban töltötte, 1952-ben, diplomája megszerzése után az akkor nemrég megalapult szentendrei Ferenczy Múzeumban helyezkedett el segédmuzeológusként. Három évet dolgozott Szentendrén, 1954-ben itt rendezte meg Czóbel Béla nagy sikerű kiállítását, ami az akkori kultúrpolitikai viszonyokhoz mérten kiemelkedő teljesítménynek számított. Frank visszaemlékezéseiben mindig szeretettel gondolt vissza szentendrei éveire, elmondása szerint a fővárostól távolabb már gyengébbek voltak a politikai megszorítások, így volt lehetőség saját ötleteinek megvalósítására. 1955-ben került át a Műcsarnokba, ahol 1983-ig előadóként, majd művészeti osztályvezetőként tevékenykedett. 1992-ben ment nyugdíjba, de továbbra is aktív maradt. Kurátori munkássága mellett progresszív kiállításrendezési elveiről tartott előadásokat a 70-es évektől Budapesten, illetve 1985-től az ELTE Művészettörténeti Tanszékén.

Írói pályafutása és sajátos műfaja a Minimonográfia

Írói pályafutását viszonylag későn, 39 éves korában kezdte; ennek okát a korszak politikai viszonyaihoz kötődő cenzúrában és az ebből fakadó öncenzúrában látta. 1964-ben, az amnesztiát követően komoly változások történtek az Élet és Irodalom szerkesztőségében. A korábbi kritikusokat leváltották, így kerülhetett a laphoz Frank János is. 1968-ig publikált itt kritikákat, ezt követően egy kritikájának félreértése okán háttérbe helyezték; csak születésnapi köszöntőket, nekrológokat írhatott és interjúkat készíthetett. Így alakulhatott ki sajátos műfaja, az interjúba rejtett minimonográfia, amiben műteremlátogatások során történt beszélgetések segítségével mutatta be a kor kiemelkedő művészeit. 1975-ben Frank Szóra bírt műtermek címen kötetbe rendezte ezeket az írásokat. 1974-ben kezdett el művészeti kritikákat, terjedelmesebb monografikus cikkeket írni a The New Hungarian Quarterly hasábjaira, ahol szabadabban dolgozhatott, hiszen az angol nyelvű folyóirat annak a látszatát igyekezett kelteni, hogy Magyarországon nincs politikai elnyomás.

Frank János, Barcsay Jenő és Hegyi György festőművészek. 1971, Fortepan / Gárdos György

1978-tól a Budapest c. lap szerzőjeként is számos kritikát írt. Különös érzéke volt, ahhoz, hogy időben reflektáljon jelentős művészekre és eseményekre. Kifejezetten csak olyanokról írt, akiket kvalitásos művésznek tartott; célja volt, hogy olyan közérthető, de közhelyektől mentes kritikákat fogalmazzon meg, olyasfélét amilyet a művészek is beszélnek egymás között. 1980-ban jelent meg egyik legfontosabb témáját feldolgozó kötete, Az eleven textil. Új magyar textilművészet, térbeliség, tárgyak, amelyben az avantgárd textilművészet kérdéseivel foglalkozott, és amely jelentősen hozzájárult a megújuló magyar textil neoavantgárd törekvéseinek bemutatásához. Számos művészről adott ki monográfiát, többek között Szőllősi Endréről (1974), Makovecz Imréről (1980), Román Györgyről (1982), Czóbel Béláról (1983) és Haraszty Istvánról (1993). Hitvallását a kiállításrendezésről először 1992-ben tette közzé a Tárlatok – szertartások című kötetben, amely válogatott írásait tartalmazta. A könyv később, 2006-ban bővített kiadásban is megjelent Tárlatok – szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók címmel.

Kiállításrendezési elvei

Tárlatok – Szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók c. könyvében tizenegy pontban fejtette ki álláspontját arról, hogy milyen hibákat miért nem követhet el a kiállításrendező. Tételeiben megjelennek térrendezési elvei; kiemelte, hogy fontos a szobrok és képek tudatos, szellős elrendezése, hiszen ez biztosítja, hogy a művek kibontakozhassanak. Fontos volt számára, hogy ne a kurátor dinamikája határozza meg a kiállítás karakterét, hanem az alkotók műveinek élénksége érvényesüljön. A fehér falú, letisztult kiállítótereket támogatta; kijelentette, hogy a szobrokat a térben, a képeket a falon kell elhelyezni. Végezetül tiltakozott a díszítőelemekként használt kiállítási tárgyak ellen, mint a virág, a zöld növény, a függöny és a kovácsoltvas asztalka.

Frank János megnyitja Benkő Erzsébet kiállítását. Óbuda Galéria, 1986. © Fotó: Farkas Árpád, Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Galéria Archívuma. In: Hornyik Sándor: „Frank János (1925–2004)”, Enigma, 28. 2021. 108. sz. 132.

Frank János emlékezete

Kollégái, tanítványai mindig pozitívan emlékeznek meg róla, kiemelik jókedélyét, humorát. Kurátorként és szaktekintélyként egyaránt gondját viselte a műveknek és a művészeknek, fontosak voltak számára a személyes kapcsolatok. A művészet legfontosabb médiumának a kiállítást tekintette, közel negyvenéves műcsarnoki pályafutása alatt nagyjából háromszáz tárlatot rendezett.

Szellemi hagyatékaként számos cikke, kritikája és könyve maradt ránk. Emellett 2001-ben feleségével, Matzner Györgyivel döntöttek úgy, hogy közel 250 alkotásból álló gyűjteményüket a székesfehérvári Szent István Király Múzeumnak adományozzák. A gyűjteményükben lévő alkotások nagy részét a művészek barátságuk jeléül adományozták a szeretett művészettörténésznek, Frank Jánosnak.

Frank János válogatott írásai

Szőllősi. Budapest, Corvina, 1974. (A művészet kiskönyvtára, 90.)
Béla Czóbel at Ninety. NHQ, 15. 1974. 53. sz. 182–186.
A Revival in Textile Art. Irén Balázs, Irén Bódy, Marianne Szabó, Zsuzsa Szenes, Margit Szilvitzky. NHQ, 15. 1974. sz. 56. 194–197.
Szóra bírt műtermek. Budapest, Magvető, 1975.
Naive – Avant-Garde – Pop. Exhibitions by István Pekáry, Oszkár Papp, Elena Kazovsky, András Orvos, Dezső Váli, László Fekete. NHQ, 16. 1975. 60. sz. 201–203.
Szabó Vladimir [rajzai és rézkarcai] Budapest, Corvina, 1976.
From Iris Print to Idols. Exhibitions of Tamás Hencze, Imre Bak, Pál Veress. NHQ, 18. 1977. 68. sz. 190–192.
Charm, Irony, Drama. Dezső Korniss, András Miklós, Margit Gerle, Mária Lugossy. NHQ, 19. 1978. 70. sz. 202–205.
Paizs. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1979.
A látvány átalakulása. Balázs Irén textilművész kiállítása a Műcsarnokban. Budapest, 17. 1979. 11. sz. 24–27.
Az eleven textil. Új magyar textilművészet, térbeliség, tárgyak. Budapest, Corvina, 1980.
Makovecz Imre. Budapest, Corvina, 1980.
Román György. Budapest, Corvina, 1982.
Czóbel. Budapest, Corvina, 1983.
A kinetikus szobrász. Harasztÿ István. Budapest, 22. 1984. 5. sz. 16–17.
Gipsz és festék. Gulyás Gyula és Hencze Tamás kiállítása. Budapest, 22. 1984. 9. sz. 16–17.
Ilona Keserü. Lyrical Objectivity. NHQ, 25. 1984. 95. sz. 190–193.
Lírai hiperrealizmus. Gyémánt László gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban. Művészet, 27. 1986. 1. sz. 33–35.
Vándorkiállítások. Élet és Irodalom, 1987. április 24. 12–13.
Így éltünk Szentendrén. Élet és Irodalom, 1988. január 1. 4.
Czóbel-kiállítás ’54. Élet és Irodalom, 1988. február 26. 12.
Tárlatok – szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók. Budapest, Műcsarnok, 1992.
Mária Lugossy. Enclaves. Paris, 1992. [társszerző: Thierry Gulian]
Harasztÿ István. Budapest, 1993. (Új Művészet könyvek, 4.)
Henry Moore – Budapest ’61,’67. Új Művészet, 4. 1993. 9. sz. 31–32.
A kinetikus szobrász. Harasztÿ István. Szerk. Beke László. Kiállítási katalógus. Budapest, Műcsarnok, 1998. 10–29.
Tasista geometria. Hencze Tamás festőművész pályaíve. Holmi, 10. 1998. 7. sz. 981–986.
Előbb a kocka, aztán az emberfő. Gulyás Gyula: Acqua et Helios 1996–1999. Kiállítási katalógus/Ludwig Múzeum. Bev. Néray Katalin, Frank János. Budapest, 1999. 5–11.
A kurátor. Élet és Irodalom, 2004. január 16. 10.
Tárlatok – szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók. 2. bőv. kiad. Budapest, 2006.

Felhasznált irodalom

Frank János: „A Műcsarnok negyven éve (1950–1990)”, in: A Műcsarnok, szerk. KESERÜ Katalin, Budapest 1996, 67–118.
Frank János: Harasztÿ István, Budapest 1993, 313.
Frank János: „Henry Moore – Budapest ’61, ’67”, Új Művészet, 4. évf. 9. sz. (1993), 31–32.
Frank János: „Lírai hiperrealizmus – Gyémánt László gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban”, Művészet, 27. évf. 1. sz. (1986), 33–35.
Frank János: „One-Hundred-and-One Years of the Hungarian Poster”, The New Hungarian Quarterly, 27. évf. 104. sz. (1986), 196–201.
Frank János: Szóra bírt műtermek, Budapest 1975.
Frank János: Tárlatok – szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók, Budapest 1992.
Frank János: Tárlatok – szertartások. Portrék, visszaemlékezések, útinaplók, 2. bőv. kiad., Budapest 2006.
„Frank Jánosnak hódolattal – 100 éve született Frank János”, időszaki kiállítás, Szent István Király Múzeum, online elérés.
Hornyik Sándor: „Frank János (1925–2004)”, Enigma, 28. évf. 108. sz. (2021), 131–147.
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I., Budapest, Enciklopédia Kiadó, 644.
Kovalovszky Márta: „Mezítlábas művészettörténész. Frank János (1925–2004)”, Holmi, 16. évf. (2004), 1036–1038.
Néray Katalin: „Frank János”, Művészettörténeti Értesítő, 59. évf. (2000), 323–324.
Néray Katalin: „Janó”, Élet és Irodalom, (2004. június 18.), 12.
Szeifert Judit: „Advocatus Dei. Frank János emlékére”, Új Művészet, 15. évf. 8. sz. (2004), 46–47.
Szeifert Judit: „Mindenki kortársa elutazott”, Élet és Irodalom, (2004. június 18.), 12.
Szeifert Judit: „Nem műkritikus, apologéta vagyok. Beszélgetés Frank János művészettörténésszel”, Új Művészet, 10. évf. 4. sz. (1999), 36–38.
Tehel Péter: „Frank János emlékezete. Sírbeszéd”, Élet és Irodalom, (2004. július 30.), 13.
Török Katalin: „Czóbel helye és szerepe a háború utáni Szentendrén”, Artmagazin, 74. sz. (2015.05.10.), 26–31.

Józsa Kamilla