Garas Klára (1919–2017)

„Ez vadászat, meg kell találni” (Radványi 2009)

Aknai Tamás: Garas Klára. In: Nők a tudomány fellegvárában. Kutatói életutak a Magyar Tudományos Akadémián 1949–2021. Szerk.: Hay Diana–Palasik Mária–Schadt Mária. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2024. MeRSZ. https://mersz.hu/hivatkozas/m1191ntf_87

Garas Klára 1919. június 19-én született Rákosszentmihályon, Budapesten, egy mérnöki családban. Édesapja Garas (Grünwald) Pál gépészmérnök, édesanyja Strasser Irén volt. Habár apai és anyai ágon is értelmiségi háttérből származott, családja nem kapcsolódott közvetlenül a képzőművészetekhez vagy a művészettörténethez, ugyanakkor elmondása szerint a műveltség és az olvasottság iránti igény korán meghatározta érdeklődését. A második világháború előtti években családja Újlipótvárosba költözött, így a Szépművészeti Múzeum közelsége is hozzájárult korai múzeumlátogatási élményeihez. Saját visszaemlékezései szerint már tizenhárom évesen elhatározta, hogy művészettörténész lesz, amely döntését családja támogatta.

Középiskolai tanulmányait a Mária Terézia Leánygimnáziumban végezte, ahol különösen a humán tárgyak, a történelem és a klasszikus nyelvek iránt érdeklődött. 1937-ben kiváló eredménnyel érettségizett, és országos tanulmányi versenyeredményei alapján felvételi vizsga nélkül nyert felvételt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, művészettörténet és régészet szakra. Tanárai között olyan meghatározó tudósok szerepeltek, mint Hekler Antal és Gerevich Tibor. Doktori disszertációját 1941-ben summa cum laude minősítéssel védte meg, amely Kracker János Lukács életművét dolgozta fel; ez a munka a magyar barokk festészet akkori kutatottsági szintjén úttörő jelentőségűnek számított.

A Szépművészeti Múzeumban

Pályáját 1945 végén a Szépművészeti Múzeumban kezdte, a háború utáni helyreállítási időszakban. Gyakornokként, majd a Régi Képtár muzeológusaként részt vett az intézmény újjászervezésében, a gyűjtemények leltározásában és rendezésében, valamint az épület helyreállításához kapcsolódó munkákban is. A háborús évek során a múzeum jelentős műtárgyállománya ideiglenesen külföldre, illetve vidéki raktárakba került; ezek visszaszállítása és feldolgozása a korszak egyik kiemelt feladata volt. A restitúciós folyamatok részeként 1946-ban az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások eredményeként a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének és több műtárgynak a visszaszolgáltatása is megtörtént.

Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum igazgatója 1974-ben (MTI Fotó: Lajos György)

Szakmai előmenetele fokozatosan ívelt felfelé: gyakornokból muzeológus, majd tudományos munkatárs, később osztályvezető és tudományos titkár lett, végül 1964 és 1984 között a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként tevékenykedett. E tisztségében – Magyarországon egyedüli nőként – meghatározó szerepet játszott az intézmény nemzetközi kapcsolatainak bővítésében és szakmai pozíciójának megerősítésében. Irányítása alatt a múzeum a hidegháborús korlátok ellenére fokozatosan bekapcsolódott a nemzetközi kiállítási és tudományos vérkeringésbe, elsősorban a keleti blokk intézményeivel kiépített együttműködések révén. Kiállítási programjai széles spektrumot öleltek fel, a történeti egyházművészettől a modern és kortárs tendenciákig, miközben ideológiai szempontból kötött projektek is helyet kaptak a programban.

1983 novemberében a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárából hét kiemelkedő értékű festményt loptak el. Az eset a múzeum felújítási munkálatai idején történt, amikor az ideiglenes biztonsági rendszer nem működött megfelelő hatékonysággal. A tettesek az épület külső állványzatát kihasználva jutottak be az épületbe, és célzottan a gyűjtemény legértékesebb darabjait vitték el, köztük Raffaello, Giorgione és Tiepolo műveit. A nyomozás nemzetközi együttműködésben zajlott, és a festmények 1983–1984 folyamán fokozatosan előkerültek Magyarországon és Görögországban. Az ügy mély intézményi válságot eredményezett, amely a biztonsági protokollok átfogó felülvizsgálatához vezetett. Garas Klára 1984 márciusában lemondott főigazgatói tisztségéről és nyugdíjba vonult.

Garas Klára (jobboldalt) 1984-ben, az múzeumból ellopott festmények visszakerülésekor.

A Szépművészeti Múzeum után

Ezt követően tudományos munkásságát folytatta, és 1986-os akadémiai székfoglalójában a „Művész és megrendelő, közönség és kritika” címmel átfogó kutatási programot vázolt fel. Kutatásai a 18. századi művészeti élet társadalomtörténeti összefüggéseit, a megrendelői struktúrákat és a gyűjtéstörténetet vizsgálták. Módszertanát a levéltári források, a stiláris elemzés és az ikonográfiai vizsgálatok integrációja jellemezte, amelyet maga „empirikus nyomozásként” írt le. Jelentős terepmunkát végzett hazai és külföldi gyűjteményekben, és alapvetően hozzájárult a magyar barokk festészet tudományos feltárásához.

Tudományos munkássága elsősorban a 17–18. századi magyar és közép-európai barokk festészetre, valamint az itáliai és osztrák hatások vizsgálatára irányult. Kandidátusi fokozatát 1955-ben, akadémiai doktori címét 1961-ben szerezte meg. Kutatásai során jelentős gyűjtéstörténeti rekonstrukciókat végzett, többek között az Esterházy-gyűjtemény és a budai királyi palota anyagának feltárásával. Monográfiái és tanulmányai nemzetközi szinten is hivatkozott alapművekké váltak.

Garas Klára az otthoni dolgozószobájában. Aknai Tamás: Garas Klára. In: Nők a tudomány fellegvárában. Kutatói életutak a Magyar Tudományos Akadémián 1949–2021. Szerk.: Hay Diana–Palasik Mária–Schadt Mária. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2024. MeRSZ. https://mersz.hu/hivatkozas/m1191ntf_87

A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban levelező, 1985-ben rendes tagjává választotta. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, publikációit folyamatosan bővítette és újraértelmezte. Életműve több mint negyven önálló kötetet és számos tanulmányt foglal magában, amelyek a magyar művészettörténet-írás meghatározó corpusát alkotják. Garas Klára 2017. június 26-án hunyt el, 98 éves korában.

Garas Klára válogatott írásai

Kracker János Lukács 1717-177-. Adalék a magyarországi barokfestészet történetéhez; Hungária Nyomda, Budapest, 1941 (A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai)
Magyarországi festészet a XVII. században. Budapest, Akad. Kiadó, 1953. Budapest, Akad. Ny., 206 p., 27 t.
Some problems of early Dutch and Flemish painting. In: Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 1954, 237-264. oldal
Magyarországi festészet a XVIII. században, kandidátusi értekezés tézisei. (Kiad. a Magyar Tudományos Akadémia 2. Osztálya). Budapest, 1954, Akad. Ny.
Franz Anton Maulbertsch. Budapest, Vienna, and Graz, 1960. Contains catalogue raisonné.
Régi Képtár, remekművek a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, Képzőműv. Alap, 1960. Budapest, Kossuth Ny. 27 oldal, 64 tábla
A velencei settecento festészete. Budapest, Corvina, 1968. 29 oldal, 48 tábla
Museu de Belas Artes de Budapeste. (Denis Radocsay). Buenos Aires, Madrid, Mexico, Codex, 1969. 86 oldal, ill.
A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban. In: Tanulmányok Budapest múltjából.

Felhasznált irodalom

Gréczi Emőke: A csuklóhoz bilincselt Rembrandt utazása – Garas Klára művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatója. MúzeumCafé, 6. 2012. 29. sz. 80–87.
Jávor Anna: Garas Klára (1919–2017). Enigma, 28. 2021. 108. sz. 102–116.
Jávor Anna: In memoriam. Garas Klára (Rákosszentmihály, 1919 – Budapest 2017). Művészettörténeti Értesítő, 66. 2017. 2. sz. 361–365.
Mojzer Miklós: Garas Klára (1919–2015). Ars Hungarica, 41. 2015. 4. sz.
Radványi Orsolya: Múzeumcsinálók. Garas Klára. Portrévázlat a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatójának kilencvenedik születésnapjára. MúzeumCafé, 3. 2009. 11. sz. 66–71.
Garas Klára (1919–2017). Magyar Tudomány, 2016.
Elhunyt Garas Klára művészettörténész, az MTA rendes tagja, MTA hírek, 2017. június 27.
Elhunyt Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója. Magyar Hírlap, 2017. június 27.
Elhunyt Garas Klára. HVG, 2017. június 27.
Garas Klára (1919–2017). Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor – Víga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, 2002.
Garas Klára. Új Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, 2007.
Garas Klára hatvanöt éves. Bibliográfia. Művészettörténeti Értesítő, 33. 1984. 4. sz. 237–240.

Ternovics-Laász Máté