Gerevich Tibor (1882–1954)

„Minden kor a múlt azon szakaszát választja ideáljául, s kutatása, szeretetteljes elmélyedése tárgyául, a mely érzéseivel, törekvéseivel egyezik, a mely kész argumentumokat szolgáltat eszményeinek védelmére.” Gerevich Tibor (Gosztonyi 2000, 277.)

Gerevich Tibor Itáliában, 30-as évek. Gerevich László hagyatékából © Gerevich László örökösei.

Gerevich Tibor a 20. századi magyar művészettörténet egyik legnagyobb hatással bíró alakja. Munkásságának értékelését sok esetben a nevével fémjelzett Római Iskola működésével állítják párhuzamba. Azonban ez a megközelítés háttérbe szorítja Gerevich más területeken elért eredményeit: a magyar műemlékvédelem, a középkor-kutatás vagy az intézményi háttér megreformálásáért tett erőfeszítéseit.

Egyetemi évek

Gerevich művészettörténet szakon Pasteiner Gyulánál doktorált Az arányosság elméletének és alkalmazásának története a művészetben című disszertációval 1904. június 24-én az Eötvös Kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen (ma: ELTE). Ezt követően külföldön, főleg Bolognában folytatott művészettörténeti tanulmányokat.

Külföldi tanulmányi évei után Pasteiner Gyulának lett tanársegédje, valamint 1911-es habilitációja után az olasz művészettörténet magántanáraként kezdte meg oktatói munkáját a Budapesti Tudományegyetemen. Gerevich az olasz művészettörténet magántanára lett, az olasz reneszánsz és a középkor kutatójaként. Pasteiner 1916-os nyugdíjazását követően, 1918-ban Hekler Antal vette át a tanszék vezetését, Gerevich 1924-ig Hekler alá besorolva dolgozott.

Gerevich Tibort 1924 novemberében az egykori (1897 és 1904 között működő) Czobor Béla-féle Keresztényrégészeti gyűjtemény rehabilitálását követően nevezték ki annak élére nyilvános rendes tanárként. A Hekler-tanszékkel párhuzamosan működő gyűjteményt 1926-ban intézetté alakították át, de csak 1930-tól viselte a Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézet nevet.

Gerevich tanszék kontra Hekler tanszék

A két tanszék – Gereviché és Hekleré – látványosan rivalizáltak egymással. A különbségek nemcsak a kutatási területekben – középkori avagy klasszikus antik – hanem szemléletben, kultúrpolitikai háttérben és személyes beállítottságban is megmutatkoztak. Hekler német kultúrkörből érkezett, míg Gerevich mélyen olasz orientációjú volt.

Gerevich intézete igen népszerűvé vált a hallgatók körében – több tucat doktorandusz védte meg disszertációját Gerevich keze alatt. Noha a kortársak többsége a nála készült dolgozatokat gyengébb színvonalúnak ítélte a Hekler tanítványok munkáihoz képest, az intézet körüli pezsgő szakmai élet mégis jelentős szakmai központtá tette a tanszéket. Gerevich ezen a téren tudatosan más utat járt. Az általa indított disszertáció-sorozatban következetesen feldolgoztatta több tucat 19. századi magyar művész életművét. Bár ezek a kismonográfiák gyakran hiányosak és vitatható színvonalúak voltak, mégis első összegzései lettek számos művészeti kérdésnek, és értékük mindmáig megkérdőjelezhetetlen.

Pillanatképek Gerevich Tibor előadásáról és művészettörténeti szeminárium munkájáról. Pesti Napló, 1931. december 25, 10.

A rivalizálás Hekler korai halálával ért véget 1940-ben, helyét vendégprofesszorokkal pótolták. A kettősség 1954-ig, Gerevich haláláig fönnállt. Az 1948/49-es egyetemi reform után a Művészettörténet Tanszék a Muzeológia tanszékcsoportba nyert besorolást, ahol az ötvenes évek elején Gerevich és Fülep Lajos professzorok irányítása alatt működött. Gerevich halála után, 1954-ben, Vayer Lajost nevezték ki Fülep mellé professzornak.

Oktatói tevékenység

Tanári stílusát illetően Gerevich ellentmondásos megítélés alá esik. Egyes visszaemlékezések – például Genthon Istváné – szerint előadásai rendezettek, világos fejlődéstörténeti koncepcióval rendelkeztek és több esetben is emlékezetesek voltak. Ugyanakkor miután 1923-ban a Római Magyar Akadémia igazgatójává nevezték ki, Gerevich egyre kevesebbet tartózkodott Budapesten. Előfordult, hogy egy egész tanév alatt csupán két óráját tartotta meg. A hallgatói visszaemlékezések alapján mindez mégsem csorbította népszerűségét: előadásai látogatottak voltak, szemináriumaira tolongtak a hallgatók. A korabeli sajtóban is kiemelték előadásainak közkedveltségét, míg „női tanítványait egyenesen Gerevich-görlöknek nevezték.” (Markója és Bardoly “Gerevich Tibor-olvasókönyv 2”, 47.)

Gerevich Tibor legyezővel, 1930-as évek. Gerevich László hagyatékából © Gerevich László örökösei.

A második világháború után

Gerevich egyetemi karrierje a második világháború után marginalizálódott. Bár németellenes beállítottsága révén formálisan problémamentesnek igazolták, 1949 után pozícióit fokozatosan elveszítette. A műemlékvédelemben betöltött szerepe megszűnt, az intézetét átszervezték, akadémiai tagságától megfosztották és visszaminősítették tanácskozó taggá. Az 1950-es évektől kezdve bár tovább tanított, már nem töltött be vezető szerepet. Haláláig hivatalosan egyetemi tanár maradt, de tekintélye a kor viszonyai miatt jelentősen csökkent.

Tanítványai és nevelt fiai

Diákjai közé több később híressé vált művészettörténész és történész is tartozott, köztük Péter András, Dercsényi Dezső, Genthon István és László Gyula is. További érdekesség, hogy korán elhunyt testvéreinek fiait, a későbbi hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárt és a majdani Kossuth-díjas régész-művészettörténész Gerevich Lászlót is ő nevelte.

Gerevich Tibor válogatott írásai

• Az arányosság elméletének és alkalmazásának története a művészetben. Budapest, Hornyánszky Nyomda, 1904.
• A krakkói Czartoryski-képtár olasz mesterei. Budapest, Franklin Társulat, 1918.
• Kolozsvári Tamás, az első magyar képtáblafestő. Budapest, Franklin Társulat, 1923.
• A régi magyar művészet európai helyzete. Budapest, Dunántúl Nyomda, 1924.
• Magyarország románkori emlékei. Budapest, Műemlékek Országos Bizottsága, 1938.

Felhasznált Irodalom

• Markója Csilla, Bardoly István és Molnos Péter (szerk.). “A Római Iskola.” Enigma 16, no. 59 (2009).
• Markója Csilla és Bardoly István (szerk.). “Gerevich Tibor.” Enigma 16, no. 60 (2009).
• Markója Csilla és Bardoly István (szerk.). “Gerevich Tibor-olvasókönyv 2.” Enigma 25, no. 95 (2018).
• Markója Csilla és Bardoly István (szerk.). “Gerevich Tibor-olvasókönyv 3.” Enigma 25, no. 96 (2018).
• Gosztonyi Ferenc: „Akadémiai emlékbeszéd mint önarckép. Gerevich Tibor és a „Pasteiner Gyula emlékezete.” In: Ars Hungarica 28, no. 2 (2000): 273–82.

További ajánlott irodalom

https://bibliografia.szepmuveszeti.hu/honlap_muveszettorteneszek/Gerevich_Tibor.pdf

Reznicsek Mátyás