Hekler Antal (1882–1940)

„Hogy a tudósképzés jellemképzést is jelent, ennek az elvnek az egyetemi oktatásban is teljes erővel kell érvényesülnie […]. A tudománypolitikának tehát képzett, jellemszilárd tudós nemzeték nevelése és a tudományos munka céltudatos megszervezése a legfontosabb feladata.” Hekler Antal (Hekler 1941, 24.)

Hekler Antal 1920 körül. Ugry Bálint – Markója Csilla: Hekler Antal (1882–1940). Enigma, 29. 2022. 110. sz. 8.

Hekler Antal tehetős polgári családba született. Apja ösztönzésére államtudományi doktorátust szerzett, de érdeklődése a klasszika-archeológia és később a művészettörténet irányába terelte. A tanszéken betöltött szerepe mellett kiemelendő a Konstantinápolyi Intézetben folytatott munkája és a Szépművészeti Múzeum antik plasztikai gyűjteményének vezetése az 1910-es évek második felében. Élete során az MTA mellett több szakmai társaság tagjává is választották. Az Archaeologiai Értesítő és a Henszlmann-lapok szerkesztője volt.

Út a művészettörténeti tanszék felé

Hekler Antal jogi egyetem évei alatt Olaszországban és Görögországban tett utazásokat, az ott látott főművekből élménybeszámolókat írt. A jogi doktorátus megszerzése után 1904-ben elkezdte a klasszika-archeológia képzést Münchenben, mely akkor a szakma legfontosabb központjának számított. Ott írt doktori disszertációját – Römische weibliche Gewandstatue – 1909-ben publikálták.

Itthoni pályája a Magyar Nemzeti múzeum segédőreként kezdődött, ezt a munkakört 1907 és 1914 között töltötte be. 1911-ben klasszika-archeológia magántanárának nevezték ki az egyetemen. A Nemzeti Múzeumból áthelyezték a Szépművészeti Múzeumba, ahol az antik plasztikai gyűjteményt vezette 1918–ig. Sok munkát fektetett az egykor a csarnokokban álló gipszmásolatok együttesének létrehozásába. Mindeközben 1916 és 1918 között fennálló Konstantinnápolyi Tudományos Intézet vezetője lett. Az intézet célja az volt, hogy intézményes keretben, külföldi telephelyen, magyar régészek a Kelet-Mediterráneumban végezzenek ásatásokat, valamint történeti és filológiai kutatásokat. Hekler a rendelkezésére álló rövid idő ellenére nagy szakkönyvtárat hozott létre, továbbá több előadást, kirándulást és múzeumi vezetést szervezett.

A tankszékvezetői pozíció

1915/16 tanévvel nyugdíjazzák Pasteiner Gyulát a Művészettörténeti Tanszék akkori vezetőjét. Pályázatot hirdettek az utódjának kiválasztására, a pályázók egyike Hekler volt. Pasteiner egyik jelöltet sem tartotta megfelelőnek – Heklerrel szemben azt a kritikát fogalmazta meg, hogy ő tulajdonképpen nem művészettörténész, hanem klasszika-archeológus, valamint félő, hogy pályázatát a pozíciók és címek halmozása érdekében adta be. Ezen kritikák ellenére többen pozitívan álltak Heklerhez, mondván, hogy sikeresen beletanul majd a művészettörténetbe. Mivel Pasteiner nem döntött egyik személy mellett sem, kari szavazással választanak tanszékvezetőt. Hekler 23 szavazatot gyűjtött, Gerevich Tibor kettőt, Meller Simon egyet, a Hekler–Meller kettős tanszék ötlete tizenkettőt, hárman pedig tartózkodtak. A kinevezés után Pasteiner egyet nem értését fejezte ki, de Meller Simon támogatói is felszólaltak a döntés ellen. Nem zárható ki, hogy Hekler jó politikai kapcsolatai is szerepet játszhattak megválasztásában. Több bizottsági tag ugyanazon, Klebelsberg Kunó körül csoportosuló politikai körben mozgott, Hekler pedig Klebelsberg felesége révén rokoni és egyúttal baráti kapcsolatban volt a családdal.

Hekler haláláig a tanszék élén állt, csak a Tanácsköztársaság idejére váltotta le őt Meller Simon. 1926-tól kezdődött a Hekler-Gerevich kettős tanszék időszaka. A két tanszék és vezetőjük között rivalizálása alakult ki. Másfajta konzervativizmust képviseltek: Gerevich olasz, itáliai kultúra felé húzott, római kirándulásaival csábította a tanulókat, míg Hekler a német kultúrán nevelkedett. Ennek köszönhető, hogy jó viszonyt alakított ki a bécsi (Schlosser-féle) művészettörténeti tanszékkel, ahova látogatásokat is szervezett, illetve oktatókat hívott meg előadásokat, kurzusokat tartani az egyetemen.

Hekler a tanszéken

Hekler kinevezésével együtt az egyetem nyilvános rendes tanárává is vált. Bár a magyar művészettörténet-kutatás céljaként tűzte ki a magyarországi emlékanyag topográfiai feldolgozását és a barokk korszak kutatását, saját maga kevés magyar művészetet magába foglaló órát tartott. Egyetemes művészetről szóló órái jórésze nagy, neves művészek életműveiről szóltak. A tanári kar bővülése miatt a 30-as évektől több ókori művészetről szóló kurzust is tarthatott, bár az antik művészetet egyre inkább retorikai eszközre redukálta.

Hekler 1937-ben egy svédországi hajókiránduláson. Előtérben Pogány Ö. Gábor. Ugry Bálint – Markója Csilla: Hekler Antal (1882–1940). Enigma, 29. 2022. 110. sz. 38.

Egyetemi előadásai a Művészettörténeti Intézetben őrzött jegyzeteire épültek – ezekben megmutatkozik Hekler azont világszemélete, miszerint „két világnézeti típus különböztethető meg: 1. geocentrikus: ennek föllendülése idején a filozófiában pozitivizmus, a művészetben naturalizmus dívik. – 2. kozmikus: a lét problémáinak megoldását a földön túl keresik. Filozófiában metafizika, művészetben idealizmus az irányadó. – A két világnézeti típus ritmikus váltógazdaságával állunk szemben.” (Ugry–Markója 2022.) Meggyőződése szerint a kozmikus szemléletet az északi (azaz a germán) népek lélekalkatára jellemző és ezt képviselik a művészetben a későantik, a középkor, a barokk és az expresszionizmus. Beszédeiben, egyes publikációiban és közvetetten az egyetemi előadásaihoz készített jegyzeteiben is átüt Hekler szélsőjobboldali beállítottsága, amelyet csak erősít a Turul Szövetségben (jobboldali diákszervezet) betöltött primus magisteri tevékenysége.

A Hekler-szeminárium tagjai Egerben az 1920-as évek elején. Állnak, balról: Csernyánszky Mária, Kapossy János, Pigler Andor, Hekler Antal, Szmrecsányi Miklós, Boócz Judit, Sulyán Pál, Balogh Jolán. Törökülésben, balról: Obilks Iván, Háry Géza, Oberschall Magda és Erdélyi Gizella Forrás: Ugry Bálint – Markója Csilla: Hekler Antal (1882–1940). Enigma, 29. 2022. 110. sz. 13.

Bár számszerűen Gerevich tanszékén több tanítvány végzet, Heklernél végzettek nagyobb része vált a szakma fontos alakjává. Az Archaeologiai Értesítő szerkesztésével Hekler több tanítványának biztosított még az egyetemi évek alatt publikációs lehetőséget. Tanítványa volt többek között Pigler Andor, Balogh Jolán, Zádor Anna, Bogyay Tamás és Entz Géza. Személyéről legtöbbet Zádor Annától tudunk: gyors felfogású, erősen dohányzó, gátlásos, introvertált embernek jellemzi, aki ugyanakkor patetikus, színes és szuggesztív stílusával kiváló előadó volt.

Hekler Antal válogatott írásai

Römische weibliche Gewandstatuen. in: Münchener archäologische Studien dem Andenken Adolf Furtwänglers gewidmet. Szerk. Adolf Furtwängler. München, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung Oskar Beck, 1909. 109–248.
A klasszicizmus jelentősége és térfoglalása az ókori művészetben. Akadémiai székfoglaló értekezés. Felolvastatott a M. T. Akadémia II. osztályának 1920. február 7-iki ülésén. Budapest, Budavári Tudományos Társaság, Apostol-nyomda részvénytársaság, 1921.
Pheidias művészete. Budapest, Pantheon Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1922.
A magyar művészettörténelem föladatai, Századok, 55/56. sz. 1921/1922. 161–171.
Michelangelo und die Antike. in: Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, 7. 1930. 201–223.
A magyar művészet története. Budapest, A Magyar Könyvbarátok, Kir. M. Egyetemi Könyvesbolt, 1934.

Felhasznált irodalom

Ugry Bálint – Markója Csilla: Hekler Antal (1882–1940). Enigma, 29. 2022, 110. 5–53.
Mikó Árpád: Adatok Hekler Antal pályakezdéséhez. Művészettörténeti Értesítő, 67. 2018, 1. sz. 77–115.
Markója Csilla: A Turul szárnyai alatt – Hekler Antal és Zádor Anna kapcsolatáról. Enigma, 21. 2014. 80. sz. 18–31.
Nagy Árpád Miklós: Hekler Antal (1882–1940). Pont – ellenpont. Hekler Antal, a klasszika archaeológus. Enigma, 13. 2006. 47. sz. 161–177.
Hekler Antal: Gondolatok. Budapest, Hekler Antal tanítványainak kiadása, 1941.

További ajánlott irodalom

Gosztonyi Ferenc: A „Pasteiner-tanszék” vége. Az 1917–1918-as tanszéki pályázat története és iratai. Művészettörténeti Értesítő, 63. 2014. 1. sz. 67–93.
Nagy Árpád Miklós: Classica Hungarica – A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének első évszázada (1908–2008). Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2013.
Zador Anna: Egy művészettörténész indulása. Emlékezések I. Új Művészet, 4. 1993. 11. sz. 72–75.
Entz Géza: Gerevich Tibor és Hekler Antal emlékezete. Archaeologiai Értesítő, 110. 1983. 1. sz. 125.
Láng Nándor: Heckler Antal élete és munkássága. Budapesti Szemle, 263. 1942. 771 sz. 65–92.
Oroszlán Zoltán: Emlékezés Hekler Antalra. Elmondatott az O. M. Régészeti es Művészettörténeti Társulat 1940. évi június hó 26-án tartott közgyűlésen. Archaeologiai Értesítő, 53. 1940. 1. sz. 101–112.

Dörgő Boglárka