Hoffmann Edith (1888-1949)

“Igen, sokszor gondoltam magamban, mikor lemondással, küzködve végeztem a magam elé szabott, akár tudományos, akár múzeumi munkát, s láttam, hogy mások evvel szemben mily vidáman töltik idejüket, hogy amit csinálok, az ország kultúrája szempontjából rendkívül fontos és tehát nekem okvetlenül folytatnom kell. Lehet, hogy túlzás volt ekkora fontosságot tulajdonítanom munkámnak s ekkora áldozatot hozni érte, sőt sokak szemében talán nagyképűségnek vagy szerénytelenségnek tetszik, hogy így beszélek, - de én csak azt mondhatom el, ahogy én láttam a dolgokat s mindenesetre ez a hit adott nekem erőt. A magyarságomhoz való jogomat ebből merítettem, az emberségen keresztül a magyarsághoz jutni, ez volt a célom.” (Nyugat, 33. évf. 4. sz. 1940. 166. o.)

Hoffmann Edith, 1936. Wehli Tünde: Hoffmann Edith (1888–1945). Enigma, 13. 2006, 47. sz. 211.

Hoffmann Edith 1888-ban született Brassóban, egy kultúrára és művészetekre fogékony családban. Gyermekkorát egyszerre határozta meg a német családi háttér és a magyar nyelvű környezet, ezért már kiskora óta anyanyelvi szinten beszélt mindkét nyelven. A kettős kötődés miatt egész életében küzdött hovatartozásával. Fontos kérdéssé vált számra, hogy mit jelent magyarnak lenni? Csupán nyolcéves volt, amikor szüleivel és három testvérével Pestre költözött. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte művészettörténetet szakon, ahol Pasteiner Gyula és Riedl Frigyes órái nagy hatással voltak rá. Miattuk kezdett érdeklődni a magyar művészet iránt és a fegyelmezett, rendszerező munkamódszert is tőlük tanulta el. Hoffmann Edith 1910-ben szerezte diplomáját, szakdolgozatának címe A 14. századi szienai és firenzei festészet volt. Ekkor még csak a huszonkettedik életévét töltötte be, de már ezen a munkáján érződik az a magabiztos szövegszerkesztés és könnyed fogalmazási stílus, ami a későbbi írásait is jellemezte.

A Szépművészeti Múzeumban töltött évek

Hoffmann Edith nagyon sokoldalú művészettörténész volt, kutatásai számos területre kiterjedtek. Ezek közül az egyik legkiemelendőbb a Szépművészeti Múzeumban nyújtott munkája. 1913-tól a múzeum Grafikai Osztályának őre, 1921-től igazgató őre, majd osztályvezetője volt, 1936-tól pedig igazgatóhelyettesként dolgozott az intézményben. Az itt töltött évek alatt nemzetközi elismerést szerzett. Biztos anyagismerésével és ítélőképességével jelentős művekkel gyarapította a gyűjteményt: egy berlini aukció során Dürer - és Schongauer-metszeteket vásárolt, amivel megalapozta szaktekintélyét. Attribúciós módszerével a már meglévő grafikai anyagot is feldolgozta. Kortársaival ellentétben a rajzokat nem csupán egymással vetette össze, hanem azokat a kész festményeket vagy szobrokat is kereste, amelyekhez a rajzok előtanulmányként kapcsolódhatnak. Nem pusztán stílusjegyek alapján vizsgálódott, hanem a műveket az alkotói folyamat részeként is kezelte. Ezzel a módszerével számos ismeretlen mestertől származó rajzot kötött művészhez, a feldolgozott anyagokból pedig évente átlagosan kettő grafikai kiállítást rendezett. Egyik legizgalmasabb kiállítása a Másolatok, hamisítványok (1944) volt. Ebben a kiállításban olyan műveket nézhettek meg a látogatók, amelyek nem eredetiek, hanem csak jól elkészített utánzatok voltak. Hoffmann a katalógust is készített hozzá, amiben a grafikai művek elemzésén keresztül mutatta be, hogy milyen módszerekkel lehet megkülönböztetni a másolatot az eredetitől. Az ismeretterjesztésen túl ezzel a műgyűjtők és érdeklődők számára is segítséget szeretett volna nyújtani, hogy elkerülhessék az ilyenfajta tévedéseket.

Hoffmann Edith 1940 körül. Wehli Tünde: Hoffmann Edith (1888–1945). Enigma, 13. 2006, 47. sz. 217.

Hoffmann Edith középkori magyar és egyetemes művészettörténettel is foglalkozott, első sorban kódexekkel és könyvfestészettel. Nevéhez fűződik a Szépművészeti Múzeumban található cseh kódexekről írt tanulmánya, illetve a Széchényi Könyvtár illuminált kéziratainak rendszerező összefoglalása is. A kódexfestészet területén a Corvina-könyvtárra, illetve a Képes Krónikára vonatkozó kutatásai kiemelendőek. Kutatásain belül első sorban a külföldi és magyarországi készítésű kódexek szétválasztására és a budai könyvfestőműhely tevékenységeinek feltárása érdekelte. Mindezek mellett hazai könyvgyűjtőkkel is foglalkozott. 1929-ben adták ki a Régi magyar bibliofilek! című munkáját, amiben mintegy 20 tanulmányon keresztül mutatja be a 14. és a 16. század közötti legfontosabb magyar könyvgyűjteményeket.

Hoffmann Edith, 1943. Wehli Tünde: Hoffmann Edith (1888–1945). Enigma, 13. 2006, 47. sz. 213.

Hoffmann Edith a kortárs művészet iránt is érdeklődött. 1927-ben a Képzőművészek Új Társasága bizottságának tagjává választották, 1935-től pedig a Postatakarékpénztár Árverési Csarnok kiállításainak rendezője lett. Nagyon fontos volt számára az ismeretterjesztés. A rádióban művészettörténeti előadásokat tartott azzal a céllal, hogy minél több embert meg tudjon szólítani. Az itt tartott beszédeiből született meg a Művészfejek című posztumusz kiadvány, ami a mai napig egy meghatározó szakirodalmi írás.

Árnyrajzok

Hoffmann Edith a tudományos élet mellett időt szánt a barátaira is. Rendszeresen tartott társasági összejöveteleket budai lakásában, ahol ismerőseivel a hazai tudományos és kulturális életről beszélgettek. Ezekről a találkozókról maradtak fent Hoffmann Edith árnyrajzai, amiket vendégeiről készített. Mindegyiket dátummal és aláírással látott el, ezért napra pontosan visszavezethetőek a rajzok készítései. A legelsőt kedves barátnőjéről, Török Sophie-ról és Babits Mihályról készítette, majd pár év elteltével testvéréről, Hoffmann Máriáról. Ezeken kívül Kosztolányi Dezsőről, Halász Gáborról és Sík Sándorról is maradtak fent rajzok, amik bizonyítják, hogy Hoffmann Edith nemcsak kutatóként értett a grafikákhoz, hanem alkotóként is remek érzéke volt hozzájuk. Képeit pontos megfigyelés és élethű karakterábrázolás jellemzi.

Hoffmann Edith: Hoffmann Mária árnyékrajza, 1929. Wehli Tünde: Hoffmann Edith (1888–1945). Enigma, 13. 2006, 47. sz. 207.

Hoffmann Edith emlékezete

Hoffmann Edith nemcsak a tudományban, de minden emberi tevékenységében megbízható volt. Kortársai szerint vidám, pozitív személyiségű, modern gondolkodású, sikeres nő volt, aki egész életét a szakmájának szentelte. Személyében nemcsak egy kitűnő művészettörténészt, hanem egy odaadó, kedves embert is tisztelhettünk. Tragikus és hirtelen halála miatt munkássága számos írással és kutatással lett rövidebb. Tervei között szerepelt még a Szépművészeti Múzeum rajzanyagának katalógusba rendezése, a hazai gyűjteményekben őrzött kódexek átfogó feldolgozása, valamint egy kodikológiai kézikönyv összeállítása is. Bár ezek nem valósultak meg, Hoffmann Edith munkássága így is maradandó szakirodalmi örökséget jelent, amivel a művészettörténet tudomány egyik kiemelkedő személyiségévé vált.

Hoffmann Edith válogatott írásai

A sienai és firenzei festészet a XV. században. Budapest, 1910.
Ferenczy István Kisfaludy szobráról. Művészet, 11. évf. 4. sz. Budapest, 1912. 150-161.
Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 1. évf. Budapest, 1918. 49-74.
Der künstlerische Schmuck der der Corvin-Codices. Bécs, 1925.
Középkori könyvkultúránk néhány fontos emlékéről. Magyar Könyvszemle. 1925.
Mátyás király budai műhelyének egyik címerfestője. Magyar Könyvszemle. 1925.
A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 4. évf. 1924-1926. Budapest, 1927.
A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának illuminált kéziratai. Az Országos Magyar Széchényi Könyvtár tudományos kiadványai, 1. Budapest, 1928.
Régi magyar bibliofilek. Budapest, 1929.
A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 5. évf. 1927-1928, Budapest, 1929.
Újabb meghatározások az évkönyvben. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 6. évf. 1929-1930. Budapest, 1931.
Vázlatok, tanulmányok a rajzgyűjteményben. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 8. évf. 1935-1936. Budapest, 1937. 129-140.
Az én magyarságom. Nyugat, 33. évf. 1940. 161-167.
Kéziratok és miniatúrák. Kiáll. kat. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1941.
Szinyei Merse Pál 1845-1920. Budapest, 1943.
Barabás Miklós. 2. bőv. kiad. Budapest, 1950.
Művészfejek. Budapest, 1945.

Főbb kiállításai

Francia romantikusok. (Budapest, 1926)
Francisco de Goya grafikai munkái. (Budapest, 1928)
Miniatúrák és olasz rajzok. (Budapest, 1930)
Német rajzok. 1400–1650. (Budapest, 1931)
Német rajzok. 1650–1914. (Budapest, 1932)
Lotz Károly rajzai. (Budapest, 1933)
Németalföldi rajzok. XV–XIX. század. (Budapest, 1932)
Rajzoló eljárások. (Budapest, 1934)
Watteau és köre. Születésének 250. évfordulójára. (Budapest, 1934)
Székely Bertalan rajzai. Héjjas Jánossal. (Budapest, 1935)
A Majovszky-gyűjtemény. (Budapest, 1935)
A Grafikai Osztály legszebb külföldi rajzai. Héjjas Jánossal. (Budapest, 1936)
Francia grafikusok. XVI–XX. század. (Budapest, 1936)
Német grafikusok. Héjjas Jánossal. (Budapest, 1937)
Olasz grafikusok. XV–XVIII. század. Héjjas Jánossal. (Budapest, 1939)
Erdélyi művészek, erdélyi tájak. (Budapest, 1940)
A magyar rajz ötszáz éve. Héjjas Jánossal. (Budapest, 1940)
Kéziratok és miniatúrák. X–XX. század. (Budapest, 1941)
Olasz tájak. Domán Andreával. (Budapest, 1943)
Másolatok, hamisítványok. Domán Andreával. (Budapest, 1944)
Hoffmann Edith publikációinak listáját lásd: ILLÉS 2025.

Felhasznált irodalom

Wehli Tünde: Hoffmann Edith. Enigma, 2006, 13. évf. 47. sz. 207-219.
Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. A-K. Akadémia Kiadó, Budapest, 1967. 728.
Kollega Tarsoly István (szerk.): Révai Új Lexikona. XIX., Kiegészítő kötet. A-Z. Tarsoly Kiadó, Szekszárd, 2008. 421.
Marosi Ernő: “Fénylik a fű nemesen”. Válogatott írások a középkori művészet történetéről 1. kötet. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2020.
Wehli Tünde (szerk.): Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek: hasonmás kiadás és újabb adatok. Művészettörténeti értesítő, 44. évf. 1-2. sz. 1995. 139-147.
Vayer Lajos: Hoffmann Edith emlékkiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Bernáth Aurél (szerk.): Magyar Művészet 16. évf. 2. sz. 1949. 75.
Divald Kornél: Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek. Napkelet, 8. évf. 2. sz. 1930. 194-195.
Zádor Anna: Arcképvázlat Hoffmann Edithről. Holmi, 4. évf. 1. sz. 1992. 93-98.

Joó Petra