Körner Éva (1929–2004)

„Körner Éva neve összeforrott a huszadik századi modern művészet és az avantgárd mozgalmak interpretálásának és publikálásának a hazai történetével. Véleménye soha nem esett egybe a hivatalos kultúrpolitika állásfoglalásaival, mégis ismert volt, és sokak szemében fontosnak, szinte megfellebbezhetetlenül helyénvaló vélekedésnek számított.” (Perneczky 2005, 11)

Körner Éva, a háttérben Hajdu István és Frank János.

Fülep Lajos 1957-ben azt állította, hogy csupán két ember foglalkozott a két világháború közötti magyar képzőművészettel tudományos szinten, ebből az egyik személy Körner Éva volt. Körner egész életét az avantgárd kutatásának szentelte, melyet szigorúan elkülönített az izmusoktól. Kandidátusi dolgozatát Derkovits Gyuláról írta, mely bátor vállalkozásnak számított a korban. Körner további meghatározó témái Kassák Lajos pályaképe és köre, valamint a szentendrei művészek, közülük is Vajda Lajos és Korniss Dezső voltak. A magyar művészet mellett különösen a 20. század eleji orosz művészet érdekelte, melynek legfőbb eredménye egy 1984-ben kiadott többszerzős Tatlin-monográfia volt. A kortárs művészet is érdekelte, ezek közül főleg a konceptuális művészet és a Rózsa-kör, azonban ezek mellékes témáknak számítottak az avantgárd mellett.

A kezdetek

Az egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem klasszika-filológia szakán kezdte, csupán „véletlenül került a művészettörténet szakra” (Nagy 2006, 605). 1952-ben Zádor Anna őt és Németh Lajost javasolta Fülep Lajos aspiránsainak.

Fülep és Körner személyisége nagyon eltérő volt. Emellett Körner egy olyan időszakot kutatott, mely Fülephez nem állt közel, mégis nagy hatással volt tanítványára a mester. Fülepnek köszönhette azt a hozzáállást, hogy munkája során a képzőművészet és élet közös pontjait kereste, valamint azt, hogy a művészi minőséget korszaktól függetlenül szemlélte.

Karrier

1955–1957 között a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályán dolgozott, azonban innen elbocsátották, amikor 1956-ban puskával igyekezett a múzeumot védeni. Ezt követően többet nem dolgozhatott múzeumban, karrierje hátralévő részét főként szerkesztőségekben töltötte. Ezek közül fontos kiemelni a Corvina Kiadót, melynek 1965–1979 között volt a főszerkesztője.

Csupán 1979-től kerülhetett vissza hivatalosan is a szakmába, amikor az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport II. Újkori Magyar Művészeti Osztályának tudományos főmunkatársa lett. 1989–2000 között az ELTE BTK Művészettörténeti Intézet megbízott óraadója volt.

A magyar avantgárd

Körner első fontos témája Derkovits Gyula művészete volt. Ez vakmerő választás volt, hiszen ekkor Derkovits formalistaként volt megbélyegezve. A róla szóló disszertáció csupán 1970-ben készült el, de Körner már 1968-tól publikált tanulmányokat a munkájából. A mű egy monográfia, ami Derkovits művészetét a történelmi folyamatok fényében vizsgálja. A monográfiában meghatározza Derkovtis sajátos stílusát, melyet vágásos stílusnak nevez, valamint témáit: proletár élet, kegyetlen ellentétek, tömegek szenvedése és Derkovits, mint a tisztánlátó. A téma élete végéig elkísérte, Derkovits születésének századik évfordulóján, 1994-ben rézkarcaiból adott ki egy mappát.

Körner Éva az 1970-es években. Nagy Ildikó: Körner Éva (1929–2004). Enigma, 13. 2006. 49. sz. 617.

Körner Éva 1963-ban kiadott, a két világháború közötti magyar művészetről szóló tanulmánya megváltoztatta a hazai művészettörténeti szemléletet. A műben azt a közeget mutatta be, melyben az avantgárd törekvések kialakultak, külön figyelve arra, hogy írjon mind az emigrált, mind az itthon maradt művészekről. A tanulmányban nem csak a festőkről és szobrászokról, hanem az építészetről és formatervezésről is szó esik.

Körner számára egy másik meghatározó személyiség Kassák Lajos volt. Bori Imrével 1967-ben ők adták ki az első átfogó Kassák-monográfiát. A fent említett tanulmányban pedig külön kihangsúlyozta Kassák meghatározó szerepét a magyar avantgárd kialakulásában. Azonban nem csak Kassákkal és életpályájával, hanem az őt körülvevő Munka-körrel is foglalkozott, melynek tagjai Vajda Lajos, Korniss Dezső és Kepes György voltak.

A szentendrei művészet fogalmát Körner alkotta meg, kedves téma volt számára és a művészekkel is jó kapcsolatot ápolt. A csoporton belül főleg Kornissal és Vajdával foglalkozott, akik, Körner szerint az őket körülvevő világot jelekké alakították, művészetük pedig erősen kapcsolódott a nemzetközi áramlatokhoz, inspirációul szolgált számukra a keleti orientalizmus és az orosz avantgárd fotó- és filmművészete.

Körner az avantgárd témák mellett a kortárs tendenciákkal is foglalkozott. Az avantgárd művészetet a hatvanas évek művészetében látta tovább élni. Baráti kapcsolatban állt az Ipartervesekkel, Pauer Gyulát és Erdély Miklóst pedig a magyar konceptuális művészet kiemelkedő alakjainak tartotta. A hetvenes években megalakuló Rózsa-körben a magyar képzőművészet szemléletváltását látta. A csoportról nem írt tanulmányt, de diákjaival 1998-ban kiállítást rendezett a csoport műveiből az Ernst Múzeumban.

Az orosz avantgárd

Körner a klasszikus szovjet-orosz avantgárddal is foglalkozott. Azt mondta, hogy az orosz művészetet csak Oroszországban lehet megérteni, melynek egyedisége a nemzeti és népi karakterből fakad. Körner számára a pólus két vége Tatlin és Malevics volt, míg előbbi az anyagi-szenzuális, addig utóbbi az idealista-transzcendens alapú művészet volt.

1969–1981 között Körner gyakran megfordult Moszkvában. Utazásait a Képzőművészek Szövetségének köszönhette, akik művészeti csereprogramjuk megmaradt napjait Körnernek adták, aki nagy tiszteletnek örvendett a szövetségnél. Moszkvában megismerkedett Rodcsenko özvegyével és családjával, valamint Larissza Zsadova művészettörténésszel. Az ismeretségeknek köszönhetően adhatta ki a Corvina mind a German Karginov által írt Rodcsenko-monográfiát, mind a többszerzős Tatlin-monográfiát. A kiadások egyedülállóak voltak, csupán ezt követően jelentek meg más nyelveken is a kiadványok.

Körner Éva – Avantgárd izmusokkal és izmusok nélkül. Szerk. Aknai Katalin–Hornyik Sándor. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2005, borító.

Körner Éva válogatott írásai

A nyugati művészet új jelenségeiről. In: Művészettörténeti Tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1956-58. Sz.n. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1960, 91–108.
Magyar művészet a két világháború között. Budapest, Gondolat Kiadó– Képzőművészeti Alap Kiadó, 1963.
Vajda Lajos művészete. Valóság. 7. 1964. 9. sz. 44–54.
Bori Imre–Körner Éva: Kassák irodalma és festészete, Budapest, Magvető, 1967.
Derkovits Gyula, Budapest, Corvina, 1968.
Az orosz avantgarde művészet a szovjet gyűjteményekben és kiállításokon. In: Képzőmművészeti Almanach 2. Szerk. Perneczky Géza, Budapest, Corvina, 1970, 95–103.
Korniss Dezső (Mai Magyar Művészet). Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1971.
Szentedre és a kelet-európai avantgarde. Valóság. 14. 1971. 2. sz. 78–89.
A fotómontázs, mint a magyar avantgárd harmadik hullámának reprezentatív műfaja. ln: Expozíció: Fotó/művészet. Kiállítási katalógus. Sz.n. Hatvan, Hatvany Lajos Múzeum, 1976. o. n.
Szentendre - Differenciált egység? Művészet. 17. 1976. 1. sz. 6–9.
Hán Anna–Körner Éva: Lovasok a vízparton–Fekete négyzet fehér alapon. Az orosz és magyar avantgardizmus társadalmi funkciójáról forma- és nyelvújító tevékenységéről. Művészet. 25. 1984. 8. sz. 4–7.
Tatlin. Szerk. Zsadova Larissza Alekszejevna, Sajtó alá rend. Körner Éva. Budapest, Corvina, 1984.
Tatlin. Pályaképvázlat. Kritika. 22. 1984. 12. sz. 20–24.
Milyenek is voltak azok a hatvanas évek? Art. Das Kunstmagazin (Magyar melléklet). 13. 1991. 8. sz. 8–9. 9. sz. 8–9. 10. sz. 8–9.
Az abszurd, mint koncepció. Jelenetek a magyar koncept art történetéből. Balkon. l. 1993. l. sz. 22–25. 2. sz. 10–15.
Derkovits rézkarcmappa, Budapest, Magánkiadás, 1994.

Felhasznált irodalom

Hajdu István: Rétegződések. Körner Évával beszélget Hajdu István. Balkon, 7. 1999. 3–4. sz. 11–17.
Körner Éva: Az orosz avantgarde művészet a szovjet gyűjteményekben és kiállításokon. In: Körner Éva - Avantgárd izmusokkal és izmusok nélkül. Szerk. Aknai Katalin–Hornyik Sándor. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2005, 243–253.
Körner Éva: Derkovits pályaképe. In: Körner Éva - Avantgárd izmusokkal és izmusok nélkül. Szerk. Aknai Katalin–Hornyik Sándor. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2005, 183–188.
Perneczky Géza: Püthia Budapesten. In: Körner Éva - Avantgárd izmusokkal és izmusok nélkül. Szerk. Aknai Katalin–Hornyik Sándor. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2005, 11–59.
Nagy Ildikó: Körner Éva (1929–2004) (Emberek és nem frakkok” – A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai). Enigma, 13. 2006. 49. sz. 605–620.
Kerny Terézia: Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának (1969–1990), majd Kutatóintézetének (1991–) munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozói, 1969–2011. Ars Hungarica, 37. 2011. 1. sz. 116–117.
Perneczky Géza: Egy disszidálás története I. Litera, 2017. december 27. PURL: https://litera.hu/irodalom/publicisztika/perneczky-geza-egy-disszidalas-tortenete.html
Perneczky Géza: Egy disszidálás története II. Litera, 2017. december 29. PURL: https://litera.hu/irodalom/publicisztika/perneczky-geza-egy-disszidalas-tortenete-ii.html
Halász András: Elhervadt rózsa. Art Magazin, 20. 2022. 135. sz. 10–27.

Baranyi Tünde