Meller Simon (1875–1949)

„Az én életem? Kifejeződöm a munkámban, ez nem ’foglalkozás’, hanem az élet öröme. Egy monográfián dolgozva, újra élem annak életét, alkotásait, akit még publikumként nézni is öröm.” (Délibáb, 6. évf. 6. 1933. 12.)

Délibáb. 6. évf. 6. 1933. 12.

Meller Simon 1875-ben született Győrben. Művészettörténeti tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol Pasteiner Gyula volt a mestere. Emellett klasszika-archeológiát és esztétikát hallgatott, továbbá középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az egyetemi éveket követő európai utazásról hazatérve az Országos Képtár, majd a Szépművészeti Múzeum munkatársa lett, széleskörű kapcsolatainak és szakmai felkészültségének köszönhetően fontos szerepet játszott a grafikai és szoborgyűjtemény fejlesztésében. A Tanácsköztársaság alatt rövid időre egyetemi tanárrá nevezték ki, majd annak bukása után emigrációba kényszerült. Az emigráció ideje alatt is sokat járt haza és részt vett az ország művészeti életében; a Szinyei Társaság alapító tagja volt. 1949-ben hunyt el Párizsban.

Muzeológusi tevékenysége

Meller Simon pályája elején az Országos Képtárban dolgozott, majd a Szépművészeti Múzeum megalapításakor annak is munkatársa lett. Kezdetben Térey Gábor irányítása alatt tevékenykedett, majd 1910-ben, mikor Térey befejezte a rajzgyűjtemény kategorizálását, Meller Simonnak adta át a grafikai osztály vezetését. Meller tudatosan és körültekintően járt el a gyűjteményezésben azzal, hogy felismerte a modern, elsősorban francia művek beszerzésének fontosságát. Ez idő tájt a múzeumi munka mellett Majovszky Pál műgyűjtő tanácsadójaként dolgozott, akinek gyűjteményét úgy alakította, hogy az állami tulajdonba kerülésekor pótolja a múzeum gyűjteményének hiányosságait. Meller ezt a szempontot saját műgyűjteményének esetében is előtérbe helyezte. Számos kiállítást rendezett a múzeumban, melyekhez szinte minden esetben készült tudományos igénnyel szerkesztett katalógus. 1910-ben Hatvany Lajos felkérte a Berliner Secession kiállítóhelységében rendezett magyar festészetet bemutató kiállítás anyagának válogatására. A tárlat a hazai és nemzetközi közönség körében egyaránt nagy sikert aratott.

Publikációi

Meller 1898-tól kezdve folyamatosan publikált, rövidebb tanulmányokat, cikkeket és nagy monográfiákat egyaránt. Michelangelo művészetét bemutató könyvében körültekintően dolgozta fel a korabeli szakirodalmat. Ferenczy István hagyatéka az 1900-as évek elején került a Szépművészeti Múzeumba, ekkor Meller a szobor osztályon dolgozott. A szobrász munkásságát bemutató monográfiáját pszichologizáló megközelítés jellemzi, hosszú részleteket közölt a művész levelezéséből, azonban emellett szigorúan ragaszkodott a tényszerűséghez.

1914-ben Ferenczy örököseitől egy csaknem 100 kisbronzból álló gyűjteményt vásárolt a múzeum, ezek között volt egy lovasszobor is. Meller először 1916-ban németül, majd 1917-ben magyarul, a múzeum évkönyvében publikálta azt a tanulmányát, melyben a lovasszobrot Leonardonak tulajdonította. Stíluskritikai alapon, főleg reprodukciók segítségével jutott el az azonosításhoz, amihez Wilhelm von Bode (1845–1929) véleményét is kikérte, aki nagy tekintélynek örvendett a reneszánsz kisbronzok tárgyában. Azóta számtalan tanulmány foglalkozott a kisbronzzal – megoszlanak a vélemények az attribúcióval kapcsolatban.

1935-ben Szinyei Merse Pálról írt monográfiája bemutatja a művész egész kapcsolati hálóját és itt jelenik meg először München fontossága az életmű szempontjából. Meller állítólag Szinyeivel is egyeztette a szöveget a festő halála előtt.

Pedagógiai pálya

Meller 1899-ben a Magyar Pedagógiában megjelent cikkében a középiskolai művészetoktatás fontosságát hangsúlyozta, a műveltség alapvető részének tartotta a művészet legkiválóbb alkotásainak és a művészettörténet fejlődésének ismeretét. Meller szerint a rajzoktatás helyett a művészettörténet oktatásra kell helyezni a hangsúlyt a középiskolákban, a fejlődés szemléltetésére az építészetet tartotta a legalkalmasabbnak a művészeti ágak közül. A képírás, a szobrászat és az építészet mellett a művészi ipar alkotásainak vizsgálatát is lényegesnek tartotta.

Zádor István: Meller Simon. 1920. Szépművészeti Múzeum. https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/121014/ Utoljára letöltve: 2025.05.21.

1906-ban magántanárnak jelentkezett a Pasteiner Gyula által vezetett művészettörténeti tanszékre. Meller jelentős korai tanítványa volt Pasteinernek, fontos disszertációtémát bízott rá. Dolgozatát 1898-ban Az írott kútfők jelentősége a művészettörténetben címmel írta meg, a művészettörténet tudományos autonómiáját és klasszika-archeológiától való függetlenségét hangsúlyozta benne. Pasteiner még támogatta Mellert olaszországi ösztöndíjának megszerzésében, ezután azonban, feltehetően a Beöthy Zsolt által szerkesztett művészet története könyvsorozat kapcsán, konfliktus alakult ki közöttük. Beöthy ugyanis Mellert meghívta a szerkesztők közé, Pasteinert azonban nem. Meller jelentkezésének bírálatát két és fél évvel később, 1908-ban írta csak meg Pasteiner, és már ekkor a pályázó felvétele ellen foglalt állást. A személyes konfliktus miatt elhúzódó procedúra végére Pasteinernek sikerült ellehetetlenítenie Meller magántanári pozícióját, annak ellenére, hogy számos kollégája támogatta volna a felvételét. Pasteiner távozását követően Meller pályázott a tanszék vezetésére, azonban a pozíciót végül Hekler Antal kapta meg.

1906 és 1914 között Meller rendszeresen tartott előadásokat a Népakadémia és a Népművelő Társaság szervezésében, melyek témája a reneszánsz művészet volt. 1919-ben jutott végül egyetemi katedrához, a Tanácsköztársaság idején. Meghirdetett órái a következők voltak: „A XIV. és XV. század művészete”, „Múzeumi gyakorlatok” és „Szeminárium: Leonardo”. Egyetemi működése csak pár hónapig tartott, mivel a Tanácsköztársaság bukásával neki is el kellett hagynia pozícióját.

Meller Simon válogatott írásai

• Az írott kútfők jelentősége a művészettörténetben. Budapest, Athenaeum Részvény Társulat Könyvnyomdája, 1898.
• A művészet a gymnasiumban. Magyar Paedagogia, 8. 1899. 136–150.
• A modern művészi ipar. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 35. 1901. 249–279.
• Michelangelo. Budapest, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés, 1902.
• Ferenczy István élete és művei. Ferenczy István 1792–1856. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1905.
• Goya. Budapest, Eggenberger féle könyvkiadóvállalat (Hoffmann Béla) kiadása, 1913.
• Az Esterházy Képtár története. Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1915.
• Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 1. 1918. 75–124.
• Szinyei Merse Pál élete és művei. Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1935.

Felhasznált irodalom

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Szerk: Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. 187.
• Meller Simon: A művészet a gymnasiumban. Magyar Pedagógia, 8. 1899. 136–150.
• Az Erzsébet Népakadémia. Budapest Hírlap, 26. 1906. 354. sz. 8.
• Tudomány és Irodalom. Magyarország, 14. 1907. 42. sz. 10.
• Tudomány. Irodalom. Az Újság, 11. 1913. 44. sz. 14.
• Gosztonyi Ferenc: A magyar művészettörténet-írás története (1875–1918). A „Pasteiner-tanszék. PhD disszertáció. Budapest, ELTE, 2008.
• Hessky Orsolya: Meller Simon. „A par excellence higgadt ember”. Enigma, 30. 2023. 114. sz. 95–109.

Csúcs Natália