Mezei Ottó (1925–2004)

„Mezeinek kivételes érzéke volt a kismesterek felfedezésére is, nyitott volt az értékeik felismerésére.” (Mezei 2013, 414.)

Mezei Ottó 1925. november 28-án született Baja községben. Egyetemi tanulmányait a Műegyetem Építészmérnöki Karán kezdte meg 1944-ben, de betegsége miatt tanulmányát meg kellett szakítani. Majd a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem francia–magyar szakos tanárin végezte 1947 és 1952 között, s a francia nyelvtudásának köszönhetően sok időt töltött Franciaországban, melynek köszönhetően magas szintű művészeti ismeretekre tett szert. Ahogy megemlítik: „Mezei franciás műveltsége, amelyet tanulmányútjain is elmélyített. Ő tekinthető a korszak talán legfranciásabb felkészültségű művészettörténészének.” (Mezei Ottó. Magyar Európai, Modern. Válogatott írások – 413. old.) A francia–magyar szakos tanári elvégzése után a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban, majd a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában tanított. Elég későn, 1960-ben – 40 éves korában – kezdi meg művészettörténeti tanulmányát, s a szak elvégzése után 1965-ben belevetette magát a művészettörténeti kutatás sűrűjébe. Három évvel a diplomájának megszerzése után a Magyar Iparművészeti Főiskola, a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet munkatársa lett.

Mezei Ottó nyitottsága példaértékű volt, mivel fontosnak tartotta, hogy a híres-neves művészek mellett nagy hangsúlyt fektessen a kevésbé ismert alkotókra is. Ezt a gondolkozásmódot a pedagógiai munkájából is hozhatta, mivel a művészettörténet szak elvégzése előtt pedagógusként tevékenykedett. Szerinte a művésznek nem a képzőművészeti pozíciója és ismertsége számít, hanem maga az alkotás, mivel úgy vélte, hogy minden művész ugyanazzal a kreativitással működik, csak kicsit másképp van jelen bennük. Számos kis- és közepes művésszel foglalkozott, többek között a Rozsnyón tevékenykedő Tichy Gyulával, akinek festői világa több vonásában is Gulácsy Lajos és a gödöllői művészek stílusát idézi.

Az idők során egyre jobban érdeklődött az ezoterikus művészet iránt is, melynek köszönhetően egyre többet foglalkozott Csontváry festészetével. Festményein megfigyelte a teozófia gondolatainak jelentkezését, és megállapította, hogy a fokozott fényerejű színek alkalmazásában, a motívumok szakrális jelentéssel telített jelszerű átformálása jelentkezik, mely az okkult tanokra vezethető vissza.

Mezei Ottó mélyebbre ásva spirituális művészeten belül a médiumrajzokkal – más néven szellemrajz – is foglalkozott, mely Magyarországon a századfordulón vált ismertté. A szürrealista művészek érdeklődtek az „egyéni tudat kikapcsolásának a segítségével” készített alkotások iránt. A külföldi alkotókkal ellentétbe Mezei Csontváry festményein is kimutatta a médiumi alkotást.

Emellett nagy magyar művészekről is írt könyvet, például Molnár Farkasról, Dési Huber Istvánról, és Nemes Lampérth Józsefről, továbbá összegyűjtötte Csontváry írásait. A művészek tevékenységeiken kívül a nagybányai művésztelepről is írt könyvet.

A Bauhaus hazai kutatásban Mezei Ottó 1975-ben megírt doktori disszertációja – melynek a címe A Bauhaus és a magyar avantgarde küzdelme az új építészetért – nemzetközi kontextusban hiánypótló munka volt. A Bauhausban Mezei Ottó elsősorban a modernitás vonzotta, valamint a közösségi alkotás lehetőségét látta benne. Számára fontos volt a magyarok jelenléte, illetve a tanárok és a magyar alkotónövendékek kapcsolata a Bauhausban, de leginkább az itthon alkotó Molnár Farkas és Kállai Ernő tevékenysége érdekelte. Különösen fontos volt számára a torzóban maradt Molnár Farkas alkotása, a Szentföld-temploma, valamint gondolkodásmódja, mely alkotás sosem került befejezésre.

Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György / Sándor György

Mezei a kis és nagy művészeken kívül erőszeretettel foglalkozott Hamvas Bélával is. Ennek hatására Hamvas Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításhoz egy tanulmányt írt Hamvas művészetfilozófiájáról. Mezei, Hamvas gondolkodásának megértéséhez nagy energiát fektetett, melynek révén Hamvas művészetfilozófiájával is foglalkozott. Ahogy Mezei Hamvas Béla által megjelent Forradalom a művészetben című könyvről írt: „Hamvas Béla kétségtelenül ezzel a társzerzős kötettel írta be nevét a magyar művészeti irodalom történetébe, bár a szakma nemigen tud mit kezdeni a szerteágazó gondolatmenetével, sommás megállapításaival, még kevésbé a szöveg hátterében meghúzódó világképpel és az ebből következő művészetelmélettel.” (Hamvas Béla és a képzőművészet, avagy a művészi lét színeváltozásai. In.: Párbeszéd) De Mezei továbbmenve, Hamvas művészetfilozófiáját René Guénon – és az ő általa hozott távol-keleti eszmerendszerrel – André Breton eszmerendszerrel, majd Kállai Ernő és Fülep Lajos arisztotelészi filozófiából átvett „forma” nélküli „anyag” művészetelméletet hasonlította össze.

Mezei Ottó hatalmas és sokrétű tudással rendelkező művészettörténész volt, aki fokozatosan az egész 20. századra – a Nagybányai művésztelepen keresztül az ezoterikus művészeteken át egészen a magyar Bauhausig – kiépítette saját elméletét.

Mezei Ottó válogatott írásai

Dési Huber. Budapest, Corvina Kiadó 1972.
Szilvitzky Margit. Budapest, Corvina Kiadó 1982.
Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művészetben. In: René Passeron: A szürrealizmus enciklopédiája. Budapest, Corvina Kiadó 1983. 267–273.
Nagybánya – A hazai szabadiskolák múltjából. Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó 1984.
Nemes Lampérth József. Budapest, Corvina Kiadó 1984.
Molnár Farkas. Budapest, Corvina Kiadó 1987.
Modern művészet és transzcendencia. Új Művészet, 1, 1990, 2. 52–54.
Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig. Szerk. Jurecskó László, Kishonthy Zsolt. Miskolc, MissionArt Galéria 1992. 11–20.
Csontváry-dokumentumok. I. Szerk., bev. Mezei Ottó. Budapest, 1995. 7–26., 196–212.
Minden színek forrása: a fény. Boromissza Tibor Miskolci Galéria-beli emlékkiállítása. Új Művészet, 6, 1995, 10. 32–35, 80–81.
Hamva Béla és a képzőművészet, avagy a művészi lét színeváltozásai. In: Párbeszéd. Hamvas Béla és a képzőművészet. Kiállítás az író születésének centenáriuma alkalmából. Szerk. Mazányi Judit, Novotny Tihamér. Szentendre, 1997. 13–19.
Schéner Mihály művészete a hatvanas években. Budapest, 1999.

Mezei Ottó teljes bibliográfiáját lásd: Tóth Elek Illás: Mezei Ottó műveinek bibliográfiája. In: Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások. Szerk. Andrási Gábor, Pataki Gábor. Budapest, 2013. 423–438.

Felhasznált irodalom

Tatai Erzsébet: Mezei Ottó (1925–2004) Enigma, 29. 2022. 110. sz. 122–137.
Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások. Szerk. Andrási Gábor, Pataki Gábor. Budapest, Argumentum, 2013.
Az 1923-as Bauhaus-fordulatról. Ipari Művészer, 19. 1975. 6. sz. 16–18.
Századforduló. Művészet. 1986. 702–711.
Mezei Ottó: Hamvas Béla és a képzőművészet, avagy a művészi lét színeváltozásai. In: Párbeszéd. Hamvas Béla és a képzőművészet. Kiállítás az író születésének centenáriuma alkalmából. Szerk. Mazányi Judit – Novotny Tihamér. Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1997. 13–19.
A szellemtan a magyarországi művészetekben. In. Tarjányi Eszter: A szellem örvényében. A magyarországi mesmerizmus, szellemidézés, teozófia története és művészeti kapcsolatai. Budapest, Universitas Könyvkiadó, 2002.

Szabó Zoltán