Mojzer Miklós (1931–2014)

Mojzer Miklós (1931. november 7. – 2014. augusztus 24.) a hazai muzeológia és gyűjteményezés meghatározó alakja volt. Szakmai tevékenységével és a pályakezdők felkarolása iránti elhivatottságával jelentős hatást gyakorolt a hazai és nemzetközi művészettörténeti életre. Sokan méltatják gazdag és diverz pályaképét, miközben mindenkihez kedves és barátságos, viszont nagyon nehezen megközelíthető, enigmatikus személyiségnek írják le.

Tréfás Francis Bacon-parafrázis Mojzer Miklós 80. születésnapjára, 2011. © Magántulajdon. Szilágyi András: Mojzer Miklós (1931–2014). Enigma, 28. 2021. 108. sz. 151.

Korai évek

Az ELTE bölcsészkarán folytatta tanulmányait, ahol művészettörténet és muzeológia szakon 1955-ben diplomázott Gerevich Tibor tanítványaként, Kalocsa és környékének XVIII. századi művészete című szakdolgozatával. Egyetemi évei alatt tanította Zádor Anna is, akinek köszönhetően elsősorban építészettörténeti érdeklődése egyre mélyebben fordult a művészettörténet egésze felé.

Az esztergomi Keresztény Múzeumban

1954-ben, végzős egyetemistaként lett a Szépművészeti Múzeum gyakornoka, közben Dercsényi Dezső és Entz Géza mellett bedolgozott a műemléki adminisztrációba is. 1955–1957 között az esztergomi Keresztény Múzeumba került. E két év eredménye volt a Boskovits Miklóssal és Mucsi Andrással együtt készített tudományos katalógus, Az esztergomi Keresztény Múzeum képtára, ami több kiadásban és nyelven is megjelent, és Zádor Anna szavaival élve “sikerrel valósítja meg a modern módszerű tudományos katalógus műfaját.” Ebben az időben már elkezdett publikálni építészettörténeti, műemléki tematikában. 1957-ben jelenik meg Architectura Civilis (Iskolás művészet XVIII. századi építészetünkben) című írása, amelyben elsőként foglalkozik az egyházi iskolák építészeti alapismereteket nyújtó oktatásának szerepével.

Fiatal szakemberként

1957–1974 között a Szépművészeti Múzeum muzeológusa volt, ahol Pigler Andor kezdeményezésére részt vett a Régi Képtár kiállításának újrarendezésében. Tudományos munkája során ekkor a barokk, a 17–18. század itáliai, német és osztrák festészet felé fordult, ez vált végül szakterületévé, szerzeményező és publikációs tevékenységének legfőbb terepévé. Emellett a műemléki munkában továbbra is részt vett, többek között Dercsényi és Genthon István szerzőtásaként. A hatvanas évektől kezdve mindvégig módszere maradt az országjárás, az adatok, hírek személyes ellenőrzése. Torony, kupola, kolonnád címen 1971-ben jelent meg egyik legfontosabb munkája, az építészeti ikonográfia első hazai jelentkezéseként.

Váltás – Los Angeles és a Magyar Nemzeti Galéria

1974-ben röviden Los Angelesben tartózkodott, ahol kiállítás rendezésére kérték fel a Warschaw magángyűjteményből. E kihívás kombinatív képességeit nagyban igénybe vette, s rávezette arra az útra, amely az összefüggéseket keresi és intézményi méretekben gondolkodik. Mojzer részben ennek hatására vállalta el az újonnan megnyitott MNG muzeológusi feladatait, amire 1974-ben kérték fel.

A Budavári Palotában 1975 őszére berendezkedett új Galéria régi gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeumbeli magyar részleg alkotta. Mojzer hozzálátott a részleg felfuttatásához két fő irányban: a restaurálásra (elsősorban a középkori műtárgyak körében) és a szerzeményezésre (főként a barokk részen) helyezte a hangsúlyt. A régi magyarországi művészet állandó kiállításai, a művészettörténeti kutatások aktuális állásai kronologikusan végigjárhatóvá váltak. Mojzer megjelentette a Corvina Kiadónál A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményeinek képes kalauzát (1984), és kezdeményezésére jelent meg az első tudományos igényű, időszakos tárlatot kísérő katalógus a házban (Barokk tervek és vázlatok, 1981), amit több is követett. Pedagógiai attitűdjét mutatja az alkotói-szakmai műhelymunka, melynek elindítása is a nevéhez fűződik: a restaurátorok és művészettörténészek közösségének megteremtése.

Mojzer Miklós és Szabados Árpád, Stúdió Galéria, 1978. Stúdió Archívum.
https://studioarchivum.tumblr.com/post/99730801056/1978-xii-6-23-szabados-arpad-studio-galeria

Vissza a Szépműbe – főigazgatóként

1989-ben pályázat útján elnyerte a Szépművészeti Múzeum vezetését, amelynek 2004-ig volt főigazgatója. Igazgatói évei alatt elsősorban a múzeum rekonstrukciójára fókuszált. A közép-európai barokk évében, 1993-ban két nagyszabású kiállítást kezdeményezett, Georg Raphael Donner születésének évfordulója alkalmából a pozsonyi Szent Márton főoltárról írt elemzést. 1996-ban, a Múzeum jubileumi évében Schikedanz kiállítást rendezett. Mindezzel párhuzamosan sikerrel folytak a felújítási munkálatok.

MS Mester kutatások

1997-ben elkészült MS Mester Vizitáció című képének restaurálása. Ennek apropóján nagy kiállítást rendeztek az MNG-ben, melynek katalógusába Mojzer bevezető tanulmányt írt (A festő hagyatéka, ahogyan ma látjuk). Mojzer MS Mester rejtélyével kapcsolatos kutatásai 43 évet ölelnek fel (1965–2008). Szerteágazó kutatásainak hozadéka, hogy MS mester nemcsak az MZ jelzésű grafikai művek alkotójával, hanem a Veit Stoss krakkói műhelyéhez köthető Marten Swarcz nevű festővel is azonos lehet. 2006-ban jelent meg Mojzer a rejtelmes középkori alkotó nevét, életét, környezetét felfedő első tanulmánya.

Tátrai Vilmos: Mojzer Miklós nekrológja.
https://vilmostatrai.wordpress.com/publikaciok/masokrol/mojzer-miklos/

ELTE oktatóként, hatása a fiatal generációra

1981–1991 között az ELTE Művészettörténeti Tanszék megbízott előadójaként dolgozott. Itt hasonlóan a Nemzeti Galériában uralkodó műhelyszellemhez, támogatta a fiatal szakemberek pályakezdetét lehetővé tevő gyakornoki program megindítását. Az egyedülálló program új muzeológus- és kutatói generáció kibontakozásának ígéretét hordozta. A Művészettörténeti Értesítő főszerkesztőjeként (1981–1997) is szorgalmazta a művészettörténész hallgatók szemináriumi dolgozatainak, szakdolgozat részleteinek publikálását, szerzőitől nem kérte számon a szakmai, diplomás végzettséget.

Mojzer Miklós válogatott írásai

Architectura civilis (Iskolás művészet XVIII. századi építészetünkben). Művészettörténeti Értesítő, 6. 1957. 2–3. sz. 103–118.
Az esztergomi Keresztény Múzeum Képtára. Boskovits Miklóssal és Mucsi Andrással közösen. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.
Torony, kupola, kolonnád. Művészettörténeti füzetek (1.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971.
M.S. mester passióképei az esztergomi Keresztény Múzeumban. Budapest, Magyar Helikon–Corvina, 1976.
A történeti MS mester sive Martinus Swarcz seu Martinus Niger alias Marcin Czarny, Veit Stoss krakkói főoltárának festője. I. rész. Krakkó, 1485-ben és előtte. Művészettörténeti Értesítő, 55. 2006. 223–250. / II. rész. Krakkó és Nürnberg 1477-ben és előtte. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, 25. 2008. 10. sz. 90–141.

Felhasznált irodalom

Gréczi Emőke: Beszélgetések Mojzer Miklóssal. MuzeumCafe, 2019. 69–70. sz., 67–82.
Szilágyi András: Mojzer Miklós (1931–2014). Enigma, 28. 2021. 108. sz. 148–164.
Jávor Anna: Mojzer Miklós (1931–2014). Művészettörténeti Értesítő, 64. 2015. 1. sz. 223–227.
Takács Imre–Buzási Enikő–Jávor Anna–Mikó Árpád (szerk.): A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. Budapest, MNG, 1991.
Takács Imre: In Memoriam Mojzer Miklós. Műemlékvédelem, 58. 2014. 4. sz. 302–304.

Menyhért Júlia