Németh Lajos (1929–1991)

„A kritikus, harcostárs, ha hisz valamiben, felismerni vél valamilyen értéket, akkor küzd érte [...] A kritika tehát elfogult, és nem fél a szuperlatívuszoktól. [...] A művészettörténész - már ami célját illeti - objektív kell legyen. [...] A művészettörténész tehát nem harcol valamiért vagy valakiért, hanem megfigyel, elemez, osztályoz és értékre vonatkoztat” Németh Lajos (Németh 1984.)

Németh Lajos az 1980-as években. Kónya Kálmán felvétele. Forrás: Beke László: Németh Lajos (1929–1991) kortárs/modern művészet és művészettörténet. Enigma, 13. 2006. 47–49. 602.

Németh Lajos Fülep Lajos utódjaként 1979–1991 között vezette az ELTE művészettörténeti tanszékét. Újszerű módszertani megközelítései és érdeklődési területe új irányt jelentett a tanszék életében. Tanulmányait 1948 és 1952 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte, művészettörténet-muzeológia szakon, valamint az Eötvös Kollégiumnak is a tagja volt.

Munkássága

Pályája eltért az addig megszokottól, hiszen egészen a tanszék élére választásáig nem tanított, „vállalt katedrát”, és egészen pályája csúcsáig nem volt muzeológus. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ főelőadója volt 1957-től, valamint 1966-tól az intézmény vezetője. Erősen érdeklődött a kortárs és pályakezdő művészek iránt, figyelemmel követte munkásságukat, és kiemelte a feltörekvő tehetségeket, mint például Ország Lilit, Maurer Dórát és Kondor Bélát, akiről több műve is született. Az általa felfedezett személyek és kutatási irányai jól kirajzolják ízlését, esztétikai beállítottságát. Vonzották őt a „tiszta források” melyekből a művészet meríthet, mint például a népművészet, ikonfestészet, az archaikus kultúrák, a törzsi és naiv művészet. 1969-től az MTA művészettörténeti kutatócsoportjának tudományos tanácsadója, tagjává csupán halála előtt nem sokkal válhatott, 1991-ben, azonban székfoglaló előadását már nem tudta megtartani. A korában még újdonságnak számító kutatási területei és módszertana miatt későn érkezett meg számára az elismerés: 1987-ben Munkácsy díjjal tűntették ki, 1991-ben pedig Széchenyi-díjjal.

Művészettörténete és filozófiája

Sokat foglalkozott a művészettörténet mesterségét és a művészetfilozófia területét érintő kérdésekkel. Sajátos filozófiája elegyítette a francia és német hagyományokat, érvényesült benne a „Fülepi hatás”, a marxizmus, továbbá Hegel és Panofsky gondolatai, de Pierre Bordieau művészetszociológiai nézetei is. Korában ritkaságnak számító interdiszciplináris megközelítést alkalmazott a művészettörténetben, mind akkor, amikor egyéni művészekről monográfiát írt, mind akkor, amikor olyan újdonságnak számító kutatási területeket választott a tanszék számára, mint például a temetőművészet és a halotti kultusz vagy a művészet nemzeti népi voltának kérdése.

Az elsők között volt, akik behatóan foglalkoztak Csontváry művészetével, számos monográfiát is írt róla ezzel hozzájárulva kanonizációjához. Ő volt az első, aki igyekezett kiemelni Csontváryt az „őrült zseni” archetípusából. Monográfiáiban nem követte végig az életrajzot, életművet egy elméleti vezérgondolat mentén, hanem inkább a műelemzésekre fektette a hangsúlyt. Fő célja a művészt korának kontextusába helyezése volt, annak vizsgálata, hogy hogyan oldotta meg az adott időszak művészeti kérdéseit, hogyan használta fel korának konvencióit.

Németh Lajos Korniss Dezsővel kiállítása megnyitóján, Hatvan, 1969. Forrás: Beke László: Németh Lajos (1929–1991) kortárs/modern művészet és művészettörténet. Enigma, 13. 2006. 47–49. 601.

Főbb műveiben a művészettörténet paradigmaváltásaival, központi kérdéseivel foglalkozott. Az első jelentős összefoglaló munkája, a Modern magyar művészet 1968-ban jelent meg. Ebben a művében a magyar művészet sorskérdéseit igyekszik definiálni, továbbá, hogy létezik-e „sajátosan magyar” válasz a „minden egész eltörött” utáni helyzetre? Az 1970-es Művészet sorsfordulója című kötetében a nagy 19. század végi válságot és a modern művészet kialakulását vizsgálja; a Minerva Baglya című művében az „egyesített” szociológiai és pszichológiai módszerek alkalmazhatóságának kérdését tisztázza a művészeti jelenségek elemzésénél, illetve leírja a modern művészethez vezető történelmi fejlődést. A Törvény és kétely című könyvének elsődleges célja az egyetemi előadásainak összefoglalása, és egyfajta művészettörténészi testamentum hátrahagyása a kortársakra és az új nemzedékekre. Ebben a műben, mely már csak halála után jelent meg, egy újabb paradigmaváltás bekövetkeztére reflektál, melyben a modernt „végérvényesen felváltotta a posztmodern”.

Személye, emlékezete

Volt kollegáinak beszámolója szerint egy rendkívül meghatározó és karizmatikus személyiség volt, aki mint tanár odaadó volt diákjai iránt, és mindemellett egy rendkívül szerény és alázatos szakember. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy halálát követően a C3 nevű oldal összeállította alternatív életrajzát az őt ismerő emberek, családtagok, barátok, kollegák humoros, vagy éppen szívszorító visszaemlékezéséből „Hommage a Művészettörténésznek. ’Minerva Baglya’ – Németh Lajos professzor tiszteletére” címmel. https://www.c3.hu/~iris/00-1/nemeth.htm

Németh Lajos válogatott írásai

Csontváry Kosztka Tivadar. Budapest, Corvina Kiadó, 1964.
Modern magyar művészet. Budapest, Corvina Kiadó, 1968.
Kondor Béla. Budapest, Corvina kiadó, 1976.
A művészet sorsfordulója. Budapest, Gondolat, 1970.
Minerva baglya. Budapest, Magvető, 1973.
A XIX. század művészete. A historizmustól a szecesszióig. Budapest, Corvina Kiadó, 1974.
Baalbek, tanulmány Csonkváry Kosztka Tivadar Baalbek című festményéről. Budapest, Képzőművészeti Alap Képcsarnokai, 1981.
Szubjektív és objektív sorok Kondor Béláról. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1984.
Törvény és kétely, A művészettörténet-tudomány önvizsgálata. Budapest, Gondolat Kiadó, 1992.

Felhasznált irodalom

Hommage a művészettörténésznek. „Minerva baglya” – Németh Lajos professzor tiszteletére. Szerk. Nagy T. Katalin. C3.hu Center for Culture and Comunication foundation https://www.c3.hu/~iris/00-1/nemeth.htm
Beke László: Németh Lajos (1929–1991). Kortárs modern művészet és művészettörténet. Enigma, 13. 2006. 49. sz. 593–604.
Markója Csilla: „Csak egy Marosihoz fűzött lábjegyzet”. Enigma, 16. 2009. 61. sz. 5–25.
Marosi Ernő: Németh Lajos. Magyar Tudomány, 99. (új folyam 37.) 1992. 2. sz. 232–234.
Marosi Ernő: In memoriam Németh Lajos 1929–1991. Ars Hungarica, 20. 1992. 1–2. sz. 3–6.
Dr. Németh Lajos. Maróti Andor előadói jelentése. Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának 1974.02.22. rendes ülés, jegyzőkönyv. 1973–1974 (HU-ELTEL 1.a.55-60.)

Bognár Lilla