Péter András (1903–1944)

Péter András már mindössze harminc éves korára Európa-szerte ismert jelentős trecento-kutatóvá vált. Művészettörténész karrierje mellett a Franklin Társulat igazgatójaként egyengette a kiadó irodalmi életét. Egyetemünkön – korabeli nevén Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem – tanársegédként, majd magántanárként oktatta a leendő művészettörténészeket. A holokauszt azonban fiatalon törte derékba felfelé ívelő pályáját.

Péter András. Forster Központ. Tudományos irattár. In: Tóth Károly: Művészettörténet, holokauszt, felejtés. Péter András és a Franklin Társulat elvesztett utolsó évtizede. Enigma, 13. 2006. 48. sz. 93.

Egyetemi évei

Péter András nagyműveltségű pesti polgárcsaládban született, ahol gyermekkorától kezdve körbevette őt az irodalom, a képzőművészet és a zene. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1921 és 1925 között, ahol a Gerevich Tibor vezette Keresztény Régészeti Intézet hallgatója volt. Évfolyamtársai között volt Genthon István, Zádor Anna, Kampis Antal és Voit Pál. Bár Péter András 1924-ig bizonyosan Hekler-tanítvány volt, külföldi tartózkodásai miatt nem sok időt tölthetett a közelében, majd átpártolt Gerevichhez, aki doktori értekezésének témáját (Árpádházi Szent István, Szent Imre és Szent László a középkori művészetben) is javasolta. Ezt a munkát a hazai művészettörténeti irodalomban, az 1920-as években kibontakozó új művészettörténeti tudományág, az ikonográfia egyik első képviselőjeként tartják számon.

Tanulmányútjai és írásai

Már egyetemi évei alatt tett tanulmányutakat, ahol megismerkedett külföldi múzeumokkal, valamint művészettörténet-professzorokat hallgatott a párizsi és bécsi egyetemeken. 1925 és 1927 között a Római Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként, Gerevich Tibor irányítása alatt kutatta az itáliai trecento festészetet Sienában, Firenzében és Assisiban. A következő évek nagy jelentőségű trecento festészeti kutatásait ezek az itáliai tartózkodások alapozták meg. Az itáliai festészetről szóló publikációi mellett, magyarországi művészetről is értekezett, melyek között voltak összegző céllal született művészettörténeti áttekintések, korjellemző tanulmányok, valamint az 1929 és 1930 között álnéven szerzett műkritikusi életmű, mely időszakban a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályán, dr. Hoffmann Edit vezetése mellett volt gyakornok.

Hoffmann Edith árnyékrajza Péter Andrásról, 1930. Prokopp Mária: Péter András (1903–1944). Enigma, 13. 2006. 48. sz. 477.

A Franklin Társulatnál

Péter András 1933-ban vette át apjától a Franklin Társulat igazgatását. Zádor Anna, aki a könyvkiadó titkári teendőit látta el, úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint amikor a fiatal művészettörténésznek el kellett hagynia csendes kutatótermét, hogy megfeleljen apja elvárásainak; s mindezt az egzisztenciális bizonytalanság, valamint a Németországban egyre erősödő nácizmus fojtogató légkörének éveiben. Tízéves működése alatt azonban maga köré gyűjtötte a kor legjelentősebb íróit, továbbá megszervezte a Tükör című irodalmi hetilapot, melyben az irodalom mellett jelentős teret kapott a képzőművészet, az építészet, a zene, a film és a színház is. Vezetése alatt a Franklin a modern magyar irodalom fontos központja lett.

Egyetemi oktatóként

Péter András egyetemi oktatói karrierjét dokumentáló iratok – kivételesen szerencsés módon – fennmaradtak az ELTE Levéltárában. 1932 őszén kezdte meg oktatói tevékenységét a Pázmány Péter Tudományegyetem Keresztény Régészeti Intézetében, Gerevich Tibor fizetés nélküli tanársegédeként. 1934. április 30-án adta be magántanári kérelmét, majd 1935. május 10-ére tűzték ki szóbeli vizsgáját, ahol Hekler Antal és Gerevich Tibor kérdései mérték fel alkalmasságát. A bizottság megadta az engedélyt próbaelőadására, melyet A trecento festészet stílusfejlődése címen május 14-én tartott meg és melyet szintén egyhangúlag elfogadtak. Péter András 1935-től egyetemi magántanári kinevezést kapott. A következő években az itáliai festészet történetét érintő előadásai mellett főleg proszemináriumokat és emlékmeghatározási gyakorlatokat tartott, gyakran a Szépművészeti Múzeumban, hogy hallgatóinak megtanítsa: a legfontosabb forrás maga a mű.

Bal kép: Gül Baba utca 36., házavató Péter Andráséknál 1938. január 15-én. Bal oldalon Kolozsvári Grandpierre Emil író, előtte Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós költő, mellettük Péter Andrásné és Ortutay Gyula néprajzkutató. Előrébb Halász Gábor író és monoklival Joó Tibor irodalomtörténész. Jobb oldalon fehér köténnyel Péter András művészettörténész (házigazda), mellette Hevesi András író, fölötte Reitzer Béla szociológus. Fortepan/Paczolay család https://fortepan.download/file/fortepan-eu/1600/fortepan_131516.jpg
Jobb kép: Bal oldalon fehér ingben a házigazda Péter András művészettörténész, mellette Keresztury Dezső író és felesége. Előrébb csíkos felsőben Bálint Györgyné Csillag Vera tervezőgrafikus és monoklival Joó Tibor irodalomtörténész. Legelöl Halász Gábor író és Staud Gézáné Székely Júlia zongoraművész, mögöttük Schöpflin Gyula író és Bálint György író. Felettük középen Gyarmati Fanni, kendőben Péter Andrásné. Fortepan/Paczolay család. https://fortepan.download/file/fortepan-eu/1600/fortepan_131521.jpg

A vészkorszak művészettörténésze

Utolsó kurzusát az egyetemen az 1942/43-as tanévben hirdette meg, de nem tudjuk biztosan, hogy befejezte, befejezhette-e még az akkor megkezdett félévet. 1944-ben számos fővárosi zsidó származású értelmiségihez hasonlóan, internálótábori behívót kapott. Elhagyta a lakást, ahol bujkált, és többé nem tért vissza. Negyvenegy évesen a vészkorszak, valószínűleg a nyilas terror áldozata lett.

Péter András lakásába Genthon Istvánék költöztek, akihez a művészettörténészek közül a legszorosabb szakmai és emberi kapcsolat fűzte. Genthon, hogy Péter András javait megvédje az elkobzástól, könyveibe a maga nevét írta be grafitceruzával. Péter András halála után e könyvtár jelentős anyagát Genthon a Gerevich-tanszék könyvtárának ajándékozta. Az ELTE Művészettörténeti Intézetének könyvtárában ma is megtalálhatóak ezek a „genthon” kisbetűs nevével és Péter András saját kezű jegyzetivel ellátott kötetek. Szintén az ELTE Művészettörténeti Intézete a székhelye a Péter András Alapítványnak, melyet fia, Péter János hozott létre 2001-ben, és amely indulása óta ösztöndíjakkal támogatja a fiatal művészettörténészek kutatásait.

Péter András aláírása és Genthon István saját kezű ceruzával beírt neve az ELTE Művészettörténti Intézetének Könyvtárában található kötetben. Fotó: Gyüre Anna

Péter András válogatott írásai

A magyar művészet története I-II. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedés, 1930.
Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 6. 1931. 52–81.
Ugolino Lorenzetti e il Maestro Ovile. Rivista d’Arte, 13. 1931. 1–46.
Vita az izmusokról és az új művészetről. Nyugat, 25. 1932. 23. sz. 545–551.
Contributi alia conoscenza di Pietro Lorenzetti e della sua scuola. La Diana. Rassegna d’arta e vita senese, 8. 1933. 164–190.
Quand Simone Martini est-il venu en Avignon? Gazette des Beaux-Arts, 21. 1939. 155–174.
Giotto and Ambrogio Lorenzetti. The Burlington Magazine, 76. 1940. 442. sz. 3–9.
A „Très riches heures” tájképei. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének hatvanadik fordulójára. Budapest, Franklin Társulat, 1942. 248–259.
Ambrogio Lorenzetti. Acta Historiae Artium, 26. 1980. 223–261.
A trecento festészete. Budapest, Corvina, 1983.
Kettős kötődésben. Péter András (1903–1944) életműve: írások a régi és a kortárs művészetről. Budapest, Péter András Alapítvány, 2014.

A felhasznált irodalom

Prokopp Mária: Péter András (1903–1944). In: Péter András: A trecento festészete. Szerk. Nagy Ildikó, Budapest, Corvina, 1983. 102–107.
Prokopp Mária: Péter András (1903–1944) Enigma, 13. 2006, 48. sz. 469–486.
Prokopp Mária: Péter András (1903–1944). A művészettörténész példaképe. Enigma, 21. 2014. 80. sz. 81–91.
Prokopp Mária: Péter András (1903–1944). A trecento festészet európai rangú magyar kutatója. In: Péter András: Kettős kötődésben. Péter András (1903–1944) életműve: írások a régi és a kortárs művészetről. Budapest, Péter András Alapítvány, 2014. 11–19.
Tóth Károly: Péter András a budapesti egyetemen. Ars Hungarica, 33. 2005. 461–471.
Tóth Károly: Művészettörténet, holokauszt, felejtés. Péter András és a Franklin Társulat elvesztett utolsó évtizede. Enigma, 21. 2014. 80. sz. 92–100.
Tóth Károly: Péter András és a modern magyar művészet. In: Péter András: Kettős kötődésben. Péter András (1903–1944) életműve: írások a régi és a kortárs művészetről. Budapest, Péter András Alapítvány, 2014. 20–24.
Zádor Anna: Péter Andrásról – baráti szemmel. In: Péter András: A trecento festészete. Budapest, Corvina, 1983. 97–101.
Zádor Anna: Egy elfelejtett folyóirat. Holmi, 5. 1993. 966–970.
Zádor Anna: Tizenöt év a Franklin Társulatnál. Emlékezések III. Új Művészet, 5. 1994. 1. sz. 65–67.

Gyüre Anna