Pigler Andor (1899–1992)

„Őt a Régi Képtár egészéhez és darabjaihoz külön-külön is nem múló szerelem fűzte. Nem a menedzsereké, amely az imperialista-imperiális örömökhöz hasonló, hanem a szellemi rátalálásé, a legjobb műélvezőé, a megértőé. Ez az érzése intimitást és személyes békét keresett az alkotásokban, sőt egyfajta ilyen bensőséget kívánt biztosítani ezek körül is, az osztályon és a gyűjteményekben. Mindezt olyan korban és helyen, amikor és ahol ez szinte lehetetlen volt. Mégis, minden munkát és tevékenységet vállalt, kicsit és nagyot, a dolgok szeretetében, — gyaníthatóan éppen poézisükért.” (Mojzer, 1993, 95–96.)

Pigler Andor, 1955. © Szépművészeti Múzeum Könyvtára, Budapest. Tátrai Vilmos: Pigler Andor (1899–1992). Enigma, 28. 2022. 108. sz. 16.

Pigler Andor affinitása a forráskutatás iránt, illetve roppant kvalitásérzéke már egyetemista korában megmutatkozott. Bölcsészdoktori oklevelét 1922-ben szerezte meg az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen. Témavezetője, Hekler Antal három igen rossz állapotban lévő, vászonra áttett falképtöredék feldolgozását adta feladatul ifjú diákjának. Pigler mindössze három, a képek témáit rendkívül felületesen megjelölő mondatból kiindulva azonosította a festmények szereplőit, datálta a műveket és meghatározta eredeti helyüket.

A Szépművészeti Múzeumban

Egyetemi tanulmányai lezárultával a Szépművészeti Múzeumban kapott állást, először mint muzeológus, majd 1935-től ő töltötte be a Régi Képtár igazgatói posztját. Ezt a pozíciót közel három évtizeden keresztül, nyugdíjazásáig birtokolta. A múzeum megnyitásának ötvenedik évében, minisztériumi felkérésre vált főigazgatóvá. Pigler nem habozott, 1957-től kezdte meg a múzeum gyűjteményének nagyszabású átalakítását. Erre az is biztosította a lehetőséget, hogy szintén ebben az évben költözött ki az újonnan alapított Nemzeti Galéria anyaga a Szépművészeti Múzeum épületéből, így bőven elég hely állt rendelkezésre az újjászervezéshez. A munkálatok két fázisban zajlottak le, először a spanyol, német, osztrák, francia és angol képek rendezése volt esedékes, a másodikban pedig az olasz és németalföldi mesterek képei. Ez utóbbiakról Pigler maga közölte a Szépművészeti Múzeum közleményeinek 14. számában az új elrendezés szempontjait, céljait. Elsődleges szerepet kapott az, hogy a gyűjtemény lehető legnagyobb részét láthassák az érdeklődők. Pigler haladó gondolkodására vall az is, hogy nagy figyelmet fordított az állagmegóvásra. Mivel a múzeum a vasúthoz közel helyezkedik el, nagyobb a műtárgyak szennyeződésének veszélye. Emiatt Pigler üveglap mögé helyeztette a festményeket, bár tudta, hogy ez a látogatók ellenérzését válthatja ki. Így azonban a műveket nemcsak saját kora, hanem a jövő generációi is élvezhetik.

Petrovics Elek képet vizsgál a Szépművészeti Múzeum tisztviselőivel. Balról: Oroszlán Zoltán, Hoffmann Edith, Pigler Andor és Rózsaffy Dezső. 1934. Escher Károly felvétele. Mojzer Miklós: Pigler Andor (1899–1992). Enigma, 13. 2006. 48. sz. 411.

Pigler Andor fő művei

Pigler Andor Barockthemen című műve a barokk művészet kutatói számára hivatkozási pontot jelent napjainkban is. Mojzer Miklós szavaival élve a Barockthemen „roppant méretű, imponálóan konstruált csontváza az európai eszme- és jelrendszer egy nagy korszakának” (Mojzer, 1993, 97.). Az emberfeletti gyűjtőmunkát, rendszerezést igénylő kézikönyv először 1956-ban jelent meg két kötetben, majd bővített, háromkötetes kiadásban, 1974-ben. Ebben mintegy ezer egyházi és világi téma került közlésre, lexikonszerű szócikkek formájában.

Pigler másik hatalmas kutatómunkát igénylő vállalkozásai a Régi Képtár gyűjteményéről írt katalógusok voltak. Az első, teljes gyűjteményt lefedő írásmű 1937-re készült el, amit az 1954-es kiadás követett. A Pigler által írt katalógus utoljára 1967-ben jelent meg, német nyelven. Pigler katalógusai a nemzetközi színvonallal vetekedtek teljességük és pontosságuk tekintetében. Pigler Andort az e téren nyújtott munkájáért 1955-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.

Pigler Andor: Barockthemen. Eine Auswahl von Verzeichnissen zur Ikonographie des 17. und 18. Jahrhunderts. 2. erweiterte Auflage. I–III. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974.

Az ikonográfia és ikonológia szerepe a művészettörténetben

Pigler egy 1939-es, The Art Bulletin folyóiratban megjelent tanulmányában fejtette ki álláspontját, miszerint az újkori művészet ikonográfiai és ikonológiai olvasata sokkal kisebb hangsúlyt kap a középkori vagy antik művészethez képest. A probléma gyökerét a 19. századi művészettörténeti hagyományban látta, amely a témával szemben csupán a formai megoldásokra koncentrál, így az adott műtárgy elemzése egyoldalúvá válik. Emellett azonban kikötötte, hogy az ikonográfiai kutatás célja nem az, hogy saját, a művel kapcsolatban előzetesen megalkotott véleményeinket, elméleteinket alátámasszuk. Ha a gyakorlatot körültekintően végezzük el, az eredmény fényt deríthet a mű készítésének idejére, helyére, akár magára az alkotó személyére is.

Pigler Andor emlékezete

Pigler Andor jellemére, személyiségére vonatkozóan csupán egy maréknyi írásmű áll rendelkezésünkre, viszont ezek alapján egy szerény, kissé visszahúzódó, de annál inkább szorgalmas és elkötelezett művészettörténész alakja rajzolódik ki előttünk. Kristálytiszta elképzelései voltak arról, hogy mi is pontosan a művészet feladata – elsősorban az oktatás és a közízlés alakítása – és hogy hogyan lehet ezeket célokat elérni. Publikációival az utána következő generációk művészettörténészeit segítette útjukon. Érdeklődése a művészet valamennyi ágára kiterjedt. Kíváncsisága, a műtárgyak iránt érzett szeretete kiapadhatatlan volt. Pályája során sosem a hírnév lebegett a szeme előtt. Szerénységét, odaadását példázza az, hogy amikor 1991-ben neki ítélték oda a Herder-díjat, a pénzjutalomból egy festményt vásárolt, amit egykori munkahelyének – otthonának – a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott.

Balról jobbra: Pataky Dénes, Garas Klára, Nádasdi Heincz Katalin, Aggházy Mária, Kákay-Szabó György, Pigler Andor, fehér köpenyben Devich Sándor, jobbján Domán Andrea (?), jobb szélen Jeszenszky Sándor (?), s cigarettázva Dobrovits Aladár, 1946. Tátrai Vilmos: Pigler Andor (1899–1992). Enigma, 28. 2022. 108. sz. 21.

Pigler Andor válogatott írásai

Georg Raphael Donner. Leipzig und Wien, Vlg. Dr. Hans Epstein, 1929.
Intorno ai »Tre filosofi« di Giorgone. Bolletino d'Arte, 29. 1936. 345–349.
A Régi Képtár katalógusa, I–II. Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1937.
The Importance of Iconographical Exactitude. The Art Bulletin, 21. 1939. 3. sz. 228–237.
Bogdány Jakab (1660–1724), Budapest, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1941.
A new picture by Lorenzo Lotto: „The Sleeping Apollo”. Acta Historiae Artium, 1. 1953. 165–168.
A Régi Képtár katalógusa, I–II. Budapest, Országos Szépművészeti Múzeum, 1954.
Barockthemen. Eine Auswahl von Verzeichnissen zur Ikonographie des 17. und 18. Jahrhunderts, I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956.
A Régi Képtár új rendezése II. A Szépművészeti Múzeum közleményei, 14. 1959. 147–150.
La mouche peinte: un talisman. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 24. 1964. 47–64. 125–131.
Katalog der Galerie Alter Meister. Museum der Bildenden Künste, I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967.
Barockthemen. Eine Auswahl von Verzeichnissen zur Ikonographie des 17. und 18. Jahrhunderts. 2. erweiterte Auflage. I–III. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974.

Felhasznált irodalom

Kovács Éva: „Pigler Andor halálára (1889-1992)”, Ars Hungarica, 21. 1. 1993. 3–4.
Mojzer Miklós: Pigler Andor emlékezete, A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 78. 1993. 95–99.
Szigethi Ágnes: „Pigler”, in: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor–Víga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, 2002. 703–705.
Mojzer Miklós: Pigler Andor (1899–1992). Enigma, 13. 2006. 48. sz. 407–420.
Tátrai Vilmos: Pigler Andor (1899–1992), Enigma, 28. 2022. 108. sz. 13–32.

Albert Nóra