Urbach Zsuzsa (1934–2021)

„Nekünk nem kell most felzárkóznunk Európához, mert eddig is ott voltunk, vele együtt gondolkodtunk és dolgoztunk… munkánk egyetlen kritériuma, éppúgy mint a vizsgált tárgyé, a kvalitás.”

Urbach Zsuzsa, 1950-es évek. Mosoly Albuma Stúdió. © Cserny Katalin tulajdona. Ember Imre: Urbach Zsuzsa (1933–2020). Enigma, 28. 2021. 109. sz. 80.

Művészettörténész, muzeológus, oktató

Urbach Zsuzsa neve megkerülhetetlen a magyar művészettörténet világában. Munkássága meghatározó szerepet töltött be a tudományos kutatásban, a múzeumi gyakorlatban és az egyetemi oktatásban egyaránt. A Szépművészeti Múzeumban végzett munkája révén nemcsak a gyűjtemény feldolgozásában, hanem annak nemzetközi kontextusba helyezésében is meghatározó szerepet játszott. Bosch-másolatokról, Hans Baldung Grien, Geertgen tot Sint Jans és Bruegel műveiről írott tanulmányai nemzetközi viszonylatban is hivatkozási ponttá váltak. A technikai vizsgálatok (röntgen, infravörös felvétel stb.) műtárgyelemzésbe való beemelése, valamint ezek ikonográfiai szempontú integrálása egy olyan interdiszciplináris kutatási gyakorlatot képvisel, amely a 20. század második felében paradigmaváltást jelentett a magyar múzeumi gyakorlatban.

Urbach Zsuzsa, 1960-as évek. © Cserny Katalin tulajdona. Ember Imre: Urbach Zsuzsa (1933–2020). Enigma, 28. 2021. 109. sz. 84.

Urbach Zsuzsa egyetemi oktatói tevékenysége, különösen az ELTE-n, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, külön említést érdemel. Pedagógiai szemléletében a múzeumi tapasztalat, a képek közvetlen tanulmányozása, valamint a hallgatók kritikai gondolkodásának fejlesztése egyaránt hangsúlyos szerepet kapott. Nem csupán oktatott, hanem intellektuális közösséget formált. Olyan szellemi műhelyeket hozott létre, ahol a fiatal kutatók az ismeretszerzés mellett szakmai identitásuk is megerősödhetett. Mentori tevékenysége, személyes támogatása és a tehetséggondozás iránti érzékenysége több művészettörténész-generáció pályáját határozta meg.

Urbach életművét tehát egy olyan tudományos és emberi magatartás hatotta át, amelyben a képek iránti szenvedély, a részletek iránti figyelem és a közösségépítés szorosan összefonódnak. Nemcsak kutatóként és muzeológusként, hanem pedagógusként is maradandót alkotott.

Családi háttér és tanulmányok

Budapesten született jómódú polgári családban. Édesapja, Urbach László, ismert motorkerékpár-versenyző volt. Művészeti érdeklődését nagymamája képeslapgyűjteménye és múzeumi könyvei alapozták meg. A Baár–Madas Református Leánygimnáziumban érettségizett 1952-ben, de burzsoá származása és egyházi iskolai múltja miatt eleinte nem tanulhatott tovább. Gerevich László régészeti ásatásain keresztül kapcsolódott be a szakmai életbe.

1953-ban mégis felvételt nyert az ELTE-re, ahol művészettörténet és középkori régészet szakon tanult. 1957 és 1959 között tanulmányait Münchenben (Ludwig-Maximilian-Universität) és Londonban (Courtauld Institute) folytatta. 1963-ban elsőként szerzett bölcsészdoktori címet a visszaállított fokozat keretében.

A Szépművészeti Múzeum kutatójaként

1966-tól a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának munkatársa volt. Kutatásainak fókuszában a németalföldi festészet, különösen Bosch, Bruegel, Geertgen és Hans Baldung Grien állt. A budapesti Bosch-másolat kutatásai nyomán válhatott a gyűjtemény egy ikonikus darabjává. A technikai vizsgálatok (röntgen, infravörös felvétel) módszeres alkalmazásával új szintre emelte a magyar műtárgykutatást.

Urbach Zsuzsa, 2000-es évek. © Magántulajdon. Ember Imre: Urbach Zsuzsa (1933–2020). Enigma, 28. 2021. 109. sz. 79.

Számos tanulmányában ikonográfiai újdonságokat mutatott ki, például a Németújvári Fonó Madonna vagy a Hans Holbein által festett Marientod-tábla esetében. Részt vett nemzetközi kiállítások szervezésében, katalógusokat írt és hosszú távú célja volt a gyűjtemény európai kontextusba helyezése is.

Oktató és tanszékalapító

Urbach Zsuzsa az ELTE egyik kiemelkedő oktatójaként 1983 és 1995 között tanított a művészettörténeti tanszéken. Megbízott oktatóként egyedi módon integrálta az elméleti és gyakorlati tudást kurzusain, sok hallgató pályakezdését segítve ezzel.

1996-ban, váratlan nyugdíjazása után a Szépművészeti Múzeumból, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről felkérték a frissen alapított művészettörténeti tanszék vezetésére. Oktatói és intézményépítő tevékenysége révén szellemi iskolát teremtett. Tanítványai közül többen mára a hazai művészettörténet meghatározó alakjaivá váltak.

Tudományos életmű és díjak

Életművének kiemelkedő része az MS Mester Vizitáció című művéről írott doktori disszertáció, valamint a Bosch-másolatokról készített tanulmányai. Publikációit nemzetközi fórumokon is jegyzik, kétkötetes Régi Képtár-katalógusa (2015) életműve méltó lezárása lett.

Számos díjjal tüntették ki, köztük a Pasteiner Gyula-emlékéremmel (1976), az Ipolyi Arnold-emlékéremmel (1989) és az Opus Mirabile-díjjal (2015). 2000-től a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteleti tagja.

Személyiség és örökség

Urbach Zsuzsa szenvedélyes maximalizmusa, kritikus látásmódja és empatikus embersége egyaránt emlékezetessé tették őt. Tanítványai számára nemcsak tanár, hanem támogató mentor volt. Mottója egyszerre tanúskodnak szerénységéről és hivatástudatáról: „Als ich can” (Ahogy tudtam).

Ahogy Lővei Pál fogalmazott: „Urbach Zsuzsa elegáns, öntudatos, kivételes személyiség volt, büszkék lehetünk rá, hogy köztünk és velünk munkálkodott.” (Lővei 2020.)

Urbach Zsuzsa válogatott írásai

• Die Heimsuchung Mariä, ein Tafelbild des Meisters M S. Acta Historiae Artium, 10. 1964. 69–123, 299–320.
• Korai németalföldi táblaképek. Budapest, Corvina Kiadó, 1971.
• „Dominus possedit me…” (Prov. 8, 22). Beitrag zur Ikonographie des Josephszweifels. Acta Historiae Artium, 20. 1974. 199–266.
• Notes on Bruegel’s archaism. Acta Historiae Artium, 24. 1978. 237–256.
• Un tableau inconnu de Hendrick de Clerck au Musée des Beaux-Arts. BMHB, 51. 1978. 123–147, 227–239.
• Tolnay Károly művészettörténeti munkássága. Németalföldi művészet. Ars Hungarica, 7. 1979. 122–128.
• A bűnbeesés és megváltás allegóriája. A lutheri tanítás egy ismeretlen ábrázolása. Diakónia, 5. 1983. 2. sz. 19–29.
• Ein Burgkmairbildnis von Albrecht Dürer? Probleme des Budapester Bildnis. Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums, 1985. 73–90.
• Une œuvre inconnue de Johann König au Musée des Beaux-Arts. BMHB, 68/69. 1987. 149–172, 273–283.
• „Genuina effigies…” A máriacelli kincstár kegyképének másolata. AGNH/MNG Évkönyve, 1991. 255–261.
• Beobachtungen zur Marientod-Tafel von Hans Holbein dem Älteren in Budapest. Pinxit, sculpsit, fecit. Kunsthistorische Studien. Festschrift für Bruno Bushart. Szerk. Bärbel Hamacher, Christl Karnehm. München, 1994. 71–83.
• Ikonográfiai megjegyzések az almakeréki Nativitas-freskó egy motívumához. Ars Hungarica, 23. 1995. 169–179.
• „Sacra nos monet, docetque historia”: an unknown Susanna and the Elders by William Key. Shop talk. Studies in honor of Seymour Slive. Presented on his Seventy-Fifth birthday. Szerk. Cynthia P. Schneider, William W. Robinson, Alice I. Davies. Cambridge (Mass.), 1995. 249–253, 416–418.
• „Maria und Elisabeth mit ihren Kindern”. Die Nürnberger Tafel: Genre, Erzählung oder Symbol? Begegnungen mit alten Meistern. Altdeutsche Tafelmalerei auf dem Prüfstand. Szerk. Frank Matthias Kammel, Carola Bettina Gries. Nürnberg, 2000. 39–50.
• „Nyombiztosítás”. Egy korai németalföldi kép egykor magyar magángyűjteményben. Művészettörténeti Értesítő, 50. 2001. 1–13.
• Early Netherlandish Paintings. Szépmüvészeti Múzeum Budapest, Old Masters’ Gallery Catalogues. Varga Ágotával és Fáy Andrással. 2 kötet. London, Harvey Miller; Turnhout, Brepols Publishers, 2015.

Felhasznált irodalom

• Ember Imre: Urbach Zsuzsa (1933–2020). Enigma, 28. 2021, 109. sz. 78–89.
• Körber Ágnes: Urbach Zsuzsa (1933−2020). Művészettörténeti Értesítő, 70. 2021. 157–160.
• Elhunyt Urbach Zsuzsa, a PPKE Művészettörténet Tanszékének alapítója. Magyar Kurír. 2020. október 7.
• Lővei Pál: Urbach Zsuzsa (1933–2020). Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, 2020. november 27.
• Tátrai Vilmos: Elhunyt Urbach Zsuzsa, a Szépművészeti Múzeum egykori munkatársa. Szépművészeti Múzeum, 2020. december 9.
• Urbach Zsuzsa: Személyes emlékek. Napút, 4. 2002, 10. sz. 104–105.

Borbély Polla