Zádor Anna (1904–1995)

„Zádor Anna nem csak az intézet minden munkatársának tanáraként, hanem valamennyi vállalkozásának résztvevőjeként és tanácsadójaként is meghatározó szerepet játszott munkánkban.” (Marosi 1995, 123–131.)

Zádor Anna fiatalkori portréja. MÉM MDK, Tudományos Irattár Lymbus ltsz. K 1899. Forrás: https://memmdk.hu/esemenyek/evfordulok/a-muveszettortenet-iras-nagy-egyenisege-tudosnemzedekek-felejthetetlen-neveloje-zador-annara-emlekezunk

Zádor Anna neve nem csak az építészettörténettel vagy művészettörténettel foglalkozók számára ismerős, hanem mindazoknak, akiket akár csak érintőlegesen is érdekel a magyar művészet. A 20. század egyik legkiemelkedőbb művészettörténésze volt, aki nemcsak tudományos munkásságával, hanem személyes kapcsolatrendszerével is kiemelkedett kortársai közül. Jól ismerte a Horthy- és a Kádár-korszak vezető értelmiségi köreit, szoros kapcsolatot ápolt magyar írókkal, építészekkel, múzeumi szakemberekkel, valamint a Bécsi iskola képviselőivel. Életművét nemcsak folyamatos kutatásai és jelentős publikációi határozták meg, hanem az oktatás és az ismeretterjesztés iránti elkötelezettsége is. Egyetemi oktatóként, mentorként és a művészettörténeti alapkönyvtár megteremtőjeként is maradandót alkotott.

Korai évek

Zádor Anna művészetkedvelő családba született Budapesten, ahol hagyományos polgári (lány) neveltetést kapott. Az érettségi után a numerus clausus miatt csak a pozsonyi egyetemre vették fel, ahol nem volt művészettörténet szak, majd a következő évben protekcióval sikerült bekerülnie a Pázmány Péter Tudományegyetemre (mai ELTE), ahol 1922-ben, egyedüli zsidó hallgatóként kezdte meg tanulmányait Heckler Antal tanszékén. Disszertációját olasz építészetelméletből írta, ekkor döntötte el, hogy építészettörténettel szeretne foglalkozni.

A tanulmányai után 1927 és 1935 között fizetetlen gyakornok volt az egyetemen, ahol szemináriumokat tartott és közreműködött a Heckler által szerkesztett Archeológiai Értesítő munkálataiban is. Ezután másfél évtizedet dolgozott a Franklin Társaság Kiadónál, kiadói-titkári állásban, de nem hagyta abba művészettörténeti kutatásait. Az államosítás után, 1948-tól 1950-ig a vállalat helyettes vezetője volt.

Kutatás és szakmai szervezetek

Már fiatalon a barokk és klasszicizmus korszakának építészetére specializálódott. 1928-ban Milánóban fedezte fel Leopoldo Pollack (Pollack Mihály féltestvére) építész hagyatékát, amelynek feldolgozása ugródeszka volt a későbbi magyar klasszicizmussal kapcsolatos kutatásaihoz. Ezt követően a magyarországi klasszicista építészet és barokk kertművészet alapos vizsgálatával alapozta meg tudományos hírnevét, amelyet az A Grassalkovich-levéltár kerttervei (1931) és a Rados Jenővel közösen jegyzett A klasszicizmus építészete Magyarországon (1943) című műve is jelez. Pollack Mihályról írt monográfiája pedig a művészettörténeti tudományok doktori fokozatát is megalapozta számára.

Az ötvenes évektől kezdve már csak szakmájához köthető állásai voltak. Az 1950-ben megalakult Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MUMOK) első másfél évében a képzőművészeti osztály vezetője volt. Ez az időszak nagyon tanulságos volt számára, hiszen az akkori legjobb szakembereket gyűjtötték össze minden területről, és a cél a vidéki gyűjtemények megismerése és fejlesztése volt. Ennek köszönhetően Zádor Anna az összes akkor létező magyar múzeumot megismerte.

A tanszéken

Ezután Fülep Lajos meghívására tért vissza az alma materbe tanítani. Kurzusai a korai reneszánsz szobrászatától a modern építészetig terjedtek, amelyek mellett szemináriumokat és múzeumi gyakorlatot is tartott. Fontosnak tartotta, hogy a hallgatók ne csak megtanulják a tényanyagokat, hanem összefüggéseket keressenek, és önálló megfigyeléseket tegyenek. Az ötvenes-hatvanas években minden félévben tanszéki kirándulást szervezett a hallgatóknak, a rossz anyagi, úthálózati és szálláslehetőségi körülmények ellenére. Ezeket nemcsak kellemes, hanem nagyon hasznos tanulmányutaknak tekintette, és igyekezett kevésbé bejárt területeket választani.

Szívén viselte tanítványai boldogulását, közbenjárt szakmai előrehaladásukban, meghallgatta szakmai és magánéleti problémáikat, tanácsokkal látta el őket. Rendszeresen fogadott vendégeket otthonában.

Tudományszervezői tevékenysége az akadémiai életben is meghatározó volt. 1951-ben Zádor Anna részt vett az MTA Művészettörténeti Bizottságának megalapításában, később pedig az Építészetelméleti és -történeti Bizottság élére került. Emellett Genthon Istvánnal közösen látta el a négykötetes Művészeti lexikon (1965–1968) főszerkesztői feladatait, amely a magyar művészettörténet egyik legfontosabb összefoglaló munkája.

Zádor Anna otthonában. MÉM MDK, Tudományos Irattár Lymbus ltsz. K 1899. Forrás: https://memmdk.hu/esemenyek/evfordulok/a-muveszettortenet-iras-nagy-egyenisege-tudosnemzedekek-felejthetetlen-neveloje-zador-annara-emlekezunk

Munkásságát 1992-ben Kossuth-díjjal, 1993-ban Budapest Pro Urbe-díjjal ismerték el, és halála után létrejött a Zádor Anna Alapítvány, amely a fiatal, 40 év alatti építészettörténészek támogatására alapított díjat ítél oda. Az ELTE művészettörténeti közössége büszke arra, hogy Zádor Anna életének és munkásságának jelentős része szorosan kötődött az egyetemhez, ahol a művészettörténeti tudomány és oktatás fejlődésének meghatározó alakja volt.

Zádor Anna válogatott írásai

Leopoldo Pollack és Pollák Mihály. Archeológiai Értesítő, 45. 1931. 187–239.
A Grassalkovich-levéltár kerttervei. Magyar Művészet, 7. 1931. 581–598.
Az eszterházi színház. A Színpad, 2. 1936. 3. sz. 247–256.
A budapesti Nemzeti Múzeum. Művészetszemlélet, 1. 1948. 1. sz. 6–7.
A magyar művészettudomány történetének vázlata 1945-ig. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve. 1951. 9–4.
Pollack Mihály 1773–1885. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960.
A magyar reformkor művészete (Művészettörténet, 45). Budapest, Gondolat Kiadó-Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961.
Kis magyar művészettörténet (Képzőművészeti Zsebkönyvtár). Dercsényi Dezsővel. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1980.
Építészeti Szakszótár, Budapest, Corvina kiadó, 1984.
A historizmus művészete Magyarországon. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1993.

Felhasznált Irodalom

Marosi Ernő: Zádor Anna (1904–1995). Ars Hungarica, 23. 1995. 2. sz. 123–131.
Mojzer Miklós: Zádor Anna köszöntése: Tabula Gratulatoria: Zádor Anna irodalmi munkássága 1984–1993. Művészettörténeti Értesítő, 43. 1994. 1–2. sz. 1–4.
Salamon István: Zádor Anna beszél életútjáról. Magyar Szemle, 3. 1994. 12. sz. 1269–1279.
Markója Csilla – Bardoly István (szerk.): Zádor Anna 1–4. Enigma, 15. 2008. 54, 55, 57 sz. Enigma, 16. 2009. 58. sz.
Szebényi Cecília: »Mert én egy ilyen fantáziátlan alak vagyok«, Zádor Annával beszélget Szebényi Cecília. Beszélő, 5. 1994, 10. sz. 30–33.

Magó Boróka