Széphelyi Frankl György (1949–2014)

„Széphelyi György népszerű tanár volt, sokat lehetett tanulni tőle, de keveset írt. Műveit most ritka gyöngyszemekként kell összegyűjtögetni. A magával szembeni igényesség szörnyű gát volt a számára, ezért is ilyen kevés az elkészült műve. Szellemét, szellemességét inkább konferencia-hozzászólásokban, műhelybeszélgetésekben, kiállításmegnyitókban csillogtatta.“ (Klaniczay, 2024, 114.)



Széphelyi F. György, 2005. Fotó: Halas István

„Széphelyi Frankl György a művészettörténet egységének, az ars una gondolatának egyik utolsó nagy híve volt, akit igazából soha nem rendítettek meg a tudományának végére vonatkozó jóslatok. Elválaszthatatlannak tartotta, életelvként fogta fel az apollói és a dionüszoszi princípium egységét. Igazi hite a humanisták szinkretisztikus hite volt: hitt abban, hogy az ember „az életet halálra ráadásul kapja”, s talán abban is, hogy a halál csak dionüszoszi álom, amely elmúlik, amint a bor okozta mámor szertefoszlik. Ez a szinkretizmus jellemezte érdeklődését és megbecsülését a különböző kultúrák és szellemi álláspontok iránt. Sit ei terra levis – nyugodjék békében!” (Marosi, 2014, 744.)

Élete és pályája

Széphelyi F. György 1949-ben született Budapesten polgári családba, amelynek köszönhetően már középiskolás éveiben kibontakozhatott érdeklődése az irodalom, a kultúra, a filozófia és a művészetek iránt. Édesapja Frankl Péter, jogász, jogtanácsos, édesanyja Somogyi Irén, bátyja pedig Hajas Tibor, a neoavantgárd képzőművészet egyik kulcsfigurája volt. Művelődését két kiváló budapesti gimnázium – az Eötvös József és a Kaffka Margit – segítette elő, majd az utóbbiban érettségizett 1967-ben.   Az ELTE-n 1970-ben kezdte meg tanulmányait, előszőr magyar-angol szakon, azonban a magyar nyelv és irodalom helyett rövid időn belül felvette a művészettörténet szakot. Így diplomázott le 1975-ben, Vayer Lajosnál írt szakdolgozatának védését követően, melynek témája a reneszánsz emblematika volt. Egyetemi évei után hamar az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának vált tagjává, és idővel tudományos munkatársa is lett. A Kutató Csoport berkein belül dolgozva kezdett el foglalkozni az akkoriban szokatlan kutatási területnek számító 19. századi egyházi festészettel, mely a későbbiekben bölcsészdoktori disszertációjának témájául is szolgált. Ez idő tájt szervezte meg Szabó Júliával közösen a Művészet Magyarországon 1830–1870 című kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában.  A kiállítás és a katalógus munkálataiból elnyert tapasztalataival készítette el 1982-ben disszertációját Egyházi és vallásos festészet Magyarországon a reformkortól a kiegyezésig címmel, melyet 1983-ban védett meg. 1987-ben Németh Lajos hívására kerül az ELTE Művészettörténeti Tanszékére, ahol 1988–tól adjunktusként oktatott egészen 2009–ig. Óráinak témái elsősorban a 17–19. századi egyetemes és magyar művészettörténet, illetve a művészettörténetírás tudománytörténete voltak. 2009-ben megvédte második doktori értekezését, mivel nem akarta átminősíttetni korábbi dolgozatát az új egyetemi rendszer doktori fokozatának elérése érdekében. A visszaemlékezések alapján a védés eseményszámba ment, és Széphelyi opponenseinek adott hosszú válaszait nagy lelkesedéssel fogadta a közönség.



Széphelyi György doktori védése az ELTE Művészettörténeti Tanszékén, 2009.

Széphelyi F. György fő művei

Széphelyi viszonylag keveset írt, és műveinek publikációját sem siettette, amit azonban készre faragott szinte mindig jelentékenynek és hangsúlyosnak bizonyult. Bár legjelentősebb írásai nem jelentek meg nyomtatott formában, kiemelkedő színvonaluk és eredetiségük szinte a teljes művészettörténész szakma által elismert tény, ebből kifolyólag mind a mai napig indokolt volna legalább két disszertációjának, illetve egyéb mérvadó tanulmányainak összegyűjtött kiadatása. Legfőbb műveinek két doktori értekezése tekinthető, melyek közül mindkettő nagyobb összefoglalásokra vállalkozik. Első disszertációja Egyházi és vallásos festészet Magyarországon a reformkortól a kiegyezésig címmel a teljes korszak mecenatúráját, megrendelői hálóit és viszonyrendszerét vizsgálja, illetve hogy az miképpen befolyásolta a konkrét műveket, mindemellett pedig kitér a vallásos művészet megítélésének változásaira is. Második disszertációja A megvetettségtől a befogadásig. A barokk megítélésének változása a XIX. század második felétől az 1920-as évekig címmel pedig mindenekelőtt a barokk recepciótörténetét tekinti át alapos részletességgel. Ezek mellett említést érdemel még Aby Warburg válogatott műveit tartalmazó kötethez írt hosszú előszava, mely azonban a disszertációkhoz hasonlóan sajnos szintén nem jelent meg a könyv végleges formájában.



Széphelyi F. György, 1990.

Szakfordítói életműve

Írásművei és dolgozatai mellett Széphelyi igen sok tanulmányt és kötetet fordított olyan szerzőktől, melyek máig alapvetőek és megkerülhetetlenek a művészettörténész szakma számára. Ennek köszönhetően például elérhető vált magyarul Aby Warburg, Jan Białostocki, E. H. Gombrich vagy Tolnay Károly számos írása.



Széphelyi F. György lakásának dolgozószobája, Ferenciek tere 2., 2010.

Emlékezete

Széphelyi F. György emlékét szerencsére egyelőre nem csak a nekrológok, megemlékezések, sírbeszédek, hanem a szájhagyomány is őrzi. A tanárok, barátok, hallgatók, akik manapság beszámolnak róla általában egy megannyi témában és területen felkészült, elmélyült és sokrétű műveltséggel rendelkező embert írnak le, aki mindezt sajátosan fanyar humorával és szellemességével gazdagította.

Széphelyi F. György válogatott írásai

  • Az embléma mint a humanizmus korának sajátos művészeti formája Alciati és Sámboky emblémakönyvei alapján. Szakdolgozat. Budapest, 1975. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, ltsz. 292.
  • A normativitás esélyei a művészettörténetben. In: Németh Lajos 50. születésnapjára. Szerk. Beke László, Horányi Özséb. Veszprém–Budapest, 1979. 97– 102.
  • Magyar művészet 1890– 1919. Szerk. Németh Lajos. Budapest, 1980. 155–160.
  • Művészet Magyarországon 1830–1870. Kiállítási katalógus Szerk. Szabó Júlia, Széphelyi F. György. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria.  1981.
  • Egyházi és vallásos festészet Magyarországon a reformkortól a kiegyezésig. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest, 1982. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, ltsz. 475.
  • A megvetettségtől a befogadásig. A barokk megítélésének változása a XIX. század második felétől az 1920-as évekig. PhD értekezés. ELTE BTK Művészettörténeti Doktori Iskola. Budapest, 2009.

Széphelyi F. György válogatott műfordításai

  • Jan Białostocki: Régi és új a művészettörténetben. Szerk. Marosi Ernő, Budapest, 1982. (3 tanulmány, 98–105., 178–205.)
  • Aby M. Warburg, Enigma, 16. 2005. No 46. (3 tanulmány, 5–22.)
  • MNHMOΣYNH. Aby M. Warburg válogatott tanulmányai, Szerk. Széphelyi F. György, Budapest, 1995. (5 tanulmány, 148–154.)
  • E. H. Gombrich: Művészet és fejlődés. Budapest, 1987
  • Kepes György: Új tájak a tudományban és a művészetben. Budapest, 1979
  • Tolnay Károly: Teremtő géniuszok. Van Eycktől Cézanne-ig, Budapest, 1987. (6 tanulmány, 76–149., 197–216.)

Felhasznált irodalom

 

Kleisz Maximilián

A weboldalon „cookie”-kat („sütiket”) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie-beállítások bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. További információ

Elfogadom